Warning: mysql_real_escape_string(): Access denied for user 'adlersen'@'localhost' (using password: NO) in /home/adlersen/public_html/wp-content/plugins/statpress/statpress.php on line 1191

Warning: mysql_real_escape_string(): A link to the server could not be established in /home/adlersen/public_html/wp-content/plugins/statpress/statpress.php on line 1191

Warning: mysql_real_escape_string(): Access denied for user 'adlersen'@'localhost' (using password: NO) in /home/adlersen/public_html/wp-content/plugins/statpress/statpress.php on line 1194

Warning: mysql_real_escape_string(): A link to the server could not be established in /home/adlersen/public_html/wp-content/plugins/statpress/statpress.php on line 1194

Warning: mysql_real_escape_string(): Access denied for user 'adlersen'@'localhost' (using password: NO) in /home/adlersen/public_html/wp-content/plugins/statpress/statpress.php on line 1197

Warning: mysql_real_escape_string(): A link to the server could not be established in /home/adlersen/public_html/wp-content/plugins/statpress/statpress.php on line 1197
Something about everything – adlersson blogja | Érdekességek innen s onnan…

Alternatív Raffaello

Újdonsült nyári munkatársaimmal úgy döntöttünk, hogy ideje lenne valamiféle ismerkedős, ivós összejövetelt tartani, csak, hogy mégse az első munkanapjainkon lássuk egymást először. Ezen összeröffenés okán döntöttem úgy, hogy kicsit megcsillogtatom főzőtehetségemet (?) és beújítok egy kis édességet. Az alábbi receptet több oldal receptjeiből és hozzászólásaiból vágtam össze s végül így alakítottam ki a saját verziómat.

Egy kész doboz különféle bevonatú Raffaello és a burkolóanyagok.

Szükségesnek éreztem, hogy a “szemre” mértékegység helyett ezúttal picivel pontosabban mérjem be az alapanyagokat, így kerültem egyet hazán egyik csodás tudományos fellegvárába, a BME CH épületébe, hogy viszonylagos pontossággal bemérjek 160g kávékrémport és 80g porcukrot. Sajnos molekuláris szinten már nem tudtam elvenni vagy hozzáadni a mérendő kupachoz, úgyhogy csak megközelíteni sikerült a kívánt értékeket.

Porcukor és kávékrémpor mérése analitikai mérleggel.

S ha már a pontosságnál járunk, felhívnám a figyelmet, hogy az alábbi képen helytelenül lett kimérve a 60ml víz. A képen ugyanis a folyadékszint teteje éri el a kívánt értéket holott hivatalosan ennek az alja jelenti a pontos térfogatot. Ezenkívül, ha vékonyabb edényekben méregetünk, akkor fontos, hogy a folyadék meniszkuszát ne hagyjuk figyelmen kívül. Nedvesítő folyadékok (pl. víz) a meniszkusz legalsó pontjánál található a kimérendő térfogat, míg nem nedvesítő folyadékoknál (pl. higany) ugyanez a legmagasabb pont. Csak úgy érdekességnek…

Nem 60 milliliter víz.

A különleges bevonatokhoz a következő alapanyagokat készítettem elő: kókuszreszelék, zöld tea, gyömbér, fahéj, dió, mogyoró, tortadara, lime és citrom. A kókuszreszelék, a gyömbér, a fahéj és a dió kapható darált/porított formában, így ezek beszerzése és előkészítése nem különösebben érdekes. A zöld teát én szárítva vettem, nagyjából 100g-ot. A mogyoróból a földi változat mellett döntöttem. A zöld teát a szárított mivolta miatt elegendő volt ledarálni így finom port kaptam. A mogyoró kicsit érdekesebb volt, hiszen ezt ledarálva kapjuk a mogyoróvajat, mely egy eléggé konzisztens, esetünkben nehezen kezelhető alapanyag. Éppen ezért szükséges, hogy kicsit kiszárítsuk, hogy kicsivel finomabb, kevésbé tapadós dolgot kapjunk. A zöld teával egyetemben így a mogyorót nagyjából 10-15 percig szárítgattam egy kicsit egy nagyszerű égetőkemencében. Természetesen, akinek nincs otthon ilyen, az sütővel vagy akár mikróval is elvégezheti a műveletet.

Mogyoró és zöld tea szárítása.

Aranyáron ugyan, de sikerült remek mandulát is szereznem, ami szintén elengedhetetlen része a Raffaello-nak. Mivel héjával együtt vettem a mandulát, így első körben ettől meg kellett szabadulnom. A szakirodalom csak blansírozásnak vagy “sokkolásnak” nevezi a pucolásra irányuló művelet első részét, mikor is a mandulákat 1-2 perce egy lábas lobogó vízbe helyezzük, majd kivéve áttesszük egy másik, jeges, de legalábbis hideg vizet tartalmazó edényben. Ennek hatására a mandula héja leválik a magról így, ha a szemek egyik végét mutató- és hüvelykujjunk között összeszorítjuk, gyakorlatilag egy mozdulattal megszabadulhatunk a héjtól.

HACCP által többszörösen jóváhagyott tűzrakóhely mandula blansírozása közben.

A vakolatok megfelelő előkészítése után következhetett a “tészta” kikeverése. Bár a receptek 60ml vizet írnak én kicsivel többet, 100ml-t használtam, ugyanis azt tapasztaltam, hogy az eredetileg megadott vízmennyiség nem fogja oldani a beletett krémport és porcukrot így valószínűleg egy nagyon kemény valamit kaptam volna. Az első lépésben így a porcukorral felütött vizet szálpróbáztam, hogy lássam kell-e még víz vagy cukor. Ezt követően adtam hozzá a már korábban kimért kávékrémport és kókuszreszeléket, majd 95g olvasztott vajat. Nagyjából közepes állásban, szépen melengetve kevergettem a dolgot, míg viszonylag sima és egyenletes állagot kaptam. Főzés után nagyjából 2 órára hűtőbe helyeztem az egész rendszert, mely során kellemes, puha és mindenképp Raffaello-ra emlékeztető pakurát kaptam.

Készül a házi Raffaello.

Hűtés után következhetett a dolog macerás része, hiszen a hempergetés elég gány, ragacsos, tapadós munka, ráadásul én a bevonatok változatossága miatt nem is tudtam haladni olyan ütemesen, mint szerettem volna.

A kimért bevonatok készen állnak.

S a színes végeredmény.

Anno ettem rózsás KitKat-et, így szerettem volna azt is kipróbálni, de kicsit sajnáltam volna lefosztani a virágokat. Ezenkívül egyébként bármivel ki lehet próbálni, amit egyébként szívesen fogyasztunk, mert nagyon sok fűszer, zöldség, gyümölcs stb. illik a kókusz ízéhez és túl nagy kárt egyébként sem okozhatunk, ha először megkóstoljuk, hogy tényleg jó lesz-e az ízpárosítás.

Posted in Szakács | Tagged , , | Leave a comment

Vonatok Kelenföldön

Nem kell semmi nagy durranásra számítani, hiszen pl. a DB kocsis menetről is épp lecsúsztam, illetve ma egy NoHAB és egy Metrans is átrongyolt Kelenföldön. Hál’ Isten azonban az idő egyre szebb, a tavaszi napsütésben kikívánkozik az ember a szabadba és így gondoltam kilátogatok az 1-es illetve a 30a/40a vonalak találkozásához Kelenföldre, hátha esik valami érdekesség.

Dél és Nyugat találkozása Kelenföldnél.

Bár korábban ez az írás motivált arra, hogy sétáljak egyet a környéken, most mégis megragadtam a nagyvasútnál, hiszen több remek fotóhelyet is találtam. Sajnos itthon nem dívik annyira a vasútfotózás, mint pl. Japánban, így esetenként a vakmerő fotós nyugalmát primitív mozdonyvezetők, utasok, vasútőrök és egyéb eltartottak zavarhatják meg, akiknek szarral teli életében heves reakciókat válthat ki egy számára nem beilleszthető vagy azonosulható hobbi, így gyengébb idegzetűeknek és mimózáknak nem ajánlott sport ez. Sokan kérdezik, hogy miért jó, hogy fotózzák a vonatokat, hiszen nap mint nap látni őket. Szerintem a fotózás részben dokumentálási célt szolgál, hiszen pár év, évtized múlva remek alapanyagként szolgál mindenféle, a kor közlekedését bemutató médiumnak. Másrészt önmagunknak is egy “emlék”, hiszen viszontlátni egy hónapokkal, vagy évekkel korábban lefotózott mozdonyt, kocsit stb. olyan, mintha egy régi ismerőssel futna össze az ember. Harmadrészt, a vasút is egy érdeklődési kör és, aki érdeklődik iránta az élőben is szeretne minél többet tapasztalni illetve megmutatni a többi érdeklődőnek.

GySEV Taurus és a győri gyors dől be a Kelenföld előtti kanyarban.

Szóval az elveszett sínek nyomát követve eljutottam az Egérútig illetve Albertfalva vasútállomásig, ahol meglepetésemre egy kis darabon, egy oszlopnál hiányzott a hangvédő fal, illetve volt egy hely, ahol a falon lévő ajtó is nyitva volt. Valahogy így képzelnék el egyébként egy modern vasúti pályát. 4 vágány: 2 a teher-, 2 a személyforgalomnak, aztán nem lenne gond, hogy a RoLa meg egyéb vonatok szétverik a pályát és ennek következtében fokozatosan előkerülnek a lassújelek. Nálam okosabb emberek is elmondták, hogy pl. a V0 helyett is értelmesebb lenne még 2 vágányt felhúzni a már meglévő 1-es illetve 100-as vonalakhoz. Németeknél és angoloknál nagyon bevált módszer.

Trainhungary-s tehervonat húz Albertfalva felé.

BDt vezérlőkocsi ingázó érkezik Érd felől.

A sínek mentén továbbhaladva eljutottam a nagy elágazáshoz, oda, ahol a Hegyeshalom és Pécs felől érkező vonalak összeérnek. Kissé leharcolt vidék, nagy szemétrakás, de nagyon jó kilátás. Kicsit paranoid vagyok már az egyedül, elhagyott placcokon való mászkáláskor, hiszen a pályaudvarról mindenféle népek előbukkanhatnak. Szerencsére azonban nem akart senki sem lehúzni vagy elküldeni automatához, hogy vegyek fel pénzt neki, így be tudtam osonni lefotózni a magyar járműipar egy méltán híres példányát.

MÁV 630-as sorozat (ex. V63) pihen Kelenföldön.

A 2-es Traxx gurul lassacskán Kelenföld felé.

Nyilván magán Kelenföld állomáson is akad fotóznivaló, de itt kevésbé szabad az ember, hiszen a forgalomirányítás árgus szemmel figyel mindenkit, aki láthatósági mellény nélkül, tárggyal a kezében kóvályog a vágányok közt. Nyilván nekik sem érdekük, hogy valakit elüssön egy Railjet, így érdemesebb a bejáratoknál várni a kuncsaftokat lehetőleg nem a sínek közt és az űrszelvényben időzve.

A GySEV 140 szülinapjára készített 1116 Siemens Taurus "werbelok".

Posted in Gépész, Randomság | Tagged , , , , | Leave a comment

Kémiai oxigénigény meghatározása

Az alábbiakban egy igen fontos, gyakorlatilag minden nap, minden háztartásban kiemelt fontossággal bíró művelet végrehajtását tenném közzé.

A szárazanyag tartalom meghatározását az MSZ 12750/21-71 és MSZ ISO 6060:1991 szabványok alapján a helyi lehetőségeknek és igényeknek megfelelő módosítással végezzük. A mérés célja a kémiai oxigénigény (KOI) meghatározása. A KOI a folyadék fázisban lévő szerves anyagok mennyiségére nyújt kvantitatív adatot. A lebegő anyagoktól mindenképpen meg kell szabadulni, ugyanis jelentősen befolyásolhatják a mérést. A lebegő anyagok szeparálására ún. vákuumszűrést alkalmazunk. Az egy literes szívópalack nyakára felhelyezzük a gumidugóval ellátott Büchner tölcsért, majd a vízsugárszivattyút a szívópalack oldalán található csonkhoz csatlakoztatjuk. A tölcsérbe belehelyezzük a méretre vágott szűrőpapírt. Ügyeljünk rá, hogy a papír az összes lyukat lefedje illetve, hogy ne kunkorodjon fel a széleknél. A vízsugárszivattyúhoz tartozó csapot teljesen megnyitjuk, majd óvatosan elkezdjük önteni a mintát a szűrőpapírra úgy, hogy az mindenhol átnedvesedjen. Ha ez megtörténik, hallani fogjuk, hogy a vákuum rászívja a papírt a tölcsérre. Ekkor nagyobb sebességgel kezdhetjük el önteni a mintánkat. A szűrés végeztével a vízsugárszivattyúval összeköttetést biztosító gumicsövet lehúzzuk a szívópalackról, majd elzárjuk a csapot. A mintát kiöntjük a palackból, a papírt pedig kidobjuk.

A szűrt mintából kisméretű (legfeljebb 5ml térfogatú) üveg pipetta labda segítségével 2ml-t bemérünk egy 100ml-es mérőlombikba (50x-es hígítás), majd desztillált víz segítségével jelzésig töltjük. A lombikot alaposan összerázzuk legalább háromszor úgy, hogy közben levesszük a dugóját, majd visszahelyezzük, így az esetleg üvegcsiszolat közé került mintát is beoldjuk a rendszerbe. A KOI méréshez 0,002 M KMnO4, 0,005 M C2Na2O4 valamint 1:2 H2SO4 oldatokat használunk. A kálium-permanganát oldathoz 0,3161 g kristályt, a nátrium-oxalát oldathoz 0,6700 g port mérünk be analitikai mérlegen nagy pontossággal, majd mindkettőt egy literes mérőlombikba juttatjuk veszteség nélkül, majd desztillált vízzel jelzésig töltjük. Az elkészült oldatokat alaposan felrázzuk a korábban ismertetett módon, majd legalább két napig pihenni hagyjuk őket sötét, hűvös helyen miközben naponta többször összerázzuk. A KMnO4 kifejezetten hő- és fényérzékeny, így tárolása mindenképpen sötét edényben vagy szekrényben történjen. az 1:2 hígítású kénsav oldat esetében mérőhenger segítségével először kimérünk 100ml tömény kénsavat, melyet nagy óvatossággal, lassan, üvegbottal kevergetve öntünk a vízbe. A kénsav oldódása egy igen heves, exoterm reakció így az oldat könnyen felforrhat, kifröcsöghet.

Kémiai oxigénigény méréséhez szükséges eszközök.

A minta titrálásának lépései:

  • Bekapcsoljuk a főzőlapot 2-es fokozatra.
  • 100cm3 hígított mintánkat (50x) átöntjük egy 3003-es Erlenmeyer lombikba.
  • A mintához üvegpipettával 5cm3 1:2 hígítású kénsavat adunk.
  • Az Erlenmeyer lombikra ráhelyezünk egy kisméretű üvegtölcsért, a nyakára felerősítjük a fogót, majd felrakjuk a főzőlapra forrásig.
  • A forrásban lévő mintát levesszük, majd a bürettából 20cm3 kálium-permanganátot adunk hozzá, majd ismét felrakjuk forrni.
  • Feltevéstől számított 5 percig forraljuk.
  • Az 5 perc leteltével a mintához üveg pipetta segítségével 20cm3 nátrium-oxalátot adunk forrón.
  • A mintát az újra feltöltött bürettából kálium-permanganáttal addig titráljuk, míg a mintánk 30 másodpercig halvány rózsaszín nem lesz.
  • Felírjuk a fogyást.

A faktor meghatározásnak lépései:

  • Bekapcsoljuk a főzőlapot 2-es fokozatra.
  • 1003 desztillált vizet belemérünk egy 3003-es Erlenmeyer lombikba.
  • A mintához üvegpipettával 5cm3 1:2 hígítású kénsavat, valamint 10cm3 nátrium-oxalátot adunk.
  • Az Erlenmeyer lombikra ráhelyezünk egy kisméretű üvegtölcsért, a nyakára felerősítjük a fogót, majd felrakjuk a főzőlapra forrásig.
  • A feltevéstől számított 5 percig forraljuk.
  • A mintát bürettából kálium-permanganáttal addig titráljuk, míg a mintánk 30 másodpercig halvány rózsaszínű nem lesz.
  • Felírjuk a fogyást.

A vakfogyás meghatározásához a minta méréseket a megadottak alapján kell elvégezni, azonban a hígított minta helyett 100cm3 desztillált vízzel. A KOI mérés során naponta egyszer meg kell határozni a vakfogyást, valamint a faktort. Érdemes ezekkel a mérésekkel kezdeni, mert ha gond van az oldatokkal, még a minták mérése előtt kiderül. A vakfogyás értéke nem haladhatja meg az 1cm3-t. Ez a fogyás abból fakad, hogy a KMnO4 oldat a fény, valamint a hő hatására bomlik, így a titrálási folyamat lépései közben is tapasztalhatunk fogyást annak ellenére, hogy a mintában szerves anyag lenne. Ennek az értéknek a levonásával korrigálhatjuk a mérés közben a rendszerbe vitt hibánkat. A faktorozás lényege, hogy megvizsgáljuk, hogy a két oldatunk (KMnO4, C2Na2O4) valóban 1:1 arányban reagál-e. Ha a leírást követjük, 10cm3 kálium-permanganátot kell adnunk, hogy enyhe színváltozást tapasztaljunk, azonban az ettől való eltérést faktorral tudjuk korrigálni a számításainknál. A faktor 0,95 és 1,05 között változhat a gyakorlati fogyás és az elméleti fogyás függvényében. Miután a vakfogyást, a faktort, valamint a mintáinkat kimértük, a szabvány alapján meghatározott képlet alapján méréseinkből kiszámíthatjuk a KOI értékét.

KOIp = (a-b)·f·(80/V),

ahol a a meghatározásnál fogyott összes KMnO4 mérőoldat térfogata [cm3]-ben, b a vakpróba titrálásakor fogyott KMnO4 mérőoldat térfogata [cm3]-ben, f a KMnO4 mérőoldat faktora illetve V a meghatározáshoz használt vízminta térfogata [cm3]-ben. A 80 az oxigén egyenérték súlyából és az 1 liter térfogatra történő átszámításból adódó érték.

Posted in Vegyész | Tagged , , , | Leave a comment

Portugáliáról nagyon bőven

Szinte hihetetlen, pedig már több mint egy hónapja eljöttem. Kicsit hiányzik az olcsó narancslé és hamburger, a séták az óceánparton, viszont egyáltalán nem bánom, hogy végre értem az embereket sőt mi több, ők is értenek engem illetve nem kell hadakoznom a pofátlanul szarrágó, körülményes ügyintézéssel (igen, Mo.-nál is van lejjebb). Korábban már magamnak megírtam egy kis vázlatot, hogy majd később, némi ülepedés után objektívan tekinthessek az akkor még frissen átélt és megírt dolgokra, úgyhogy most itt ez a remek vasárnap este meg fél liter frissen lefőzött almás tea. Nézzük csak, mi is történt cirka öt hónap alatt.

Elázott objektíves, esős, vizes látkép Porto belvárosáról Vila Nova de Gaia felől.

Bár némileg vegyes érzésekkel, külföldi környezetben viszonylag “veteránként” távoztam Porto-ból és Portugáliából, mindent egybevéve életem legmeghatározóbb öt hónapját tölthettem itt. Függetlenül attól, hogy nem ide akartam jönni, pénz beszél kutya ugat elvén mégis a bor, az olcsó garnéla és Vasco da Gama (meg a korábbi három, amiket felsoroltam) hazájába kerültem rögtön az Egyesült Államok után. A megérkezés mondjuk így elegáns volt, hiszen ki ne akarna úgy nyitni (szerényen persze), hogy épp az USA-ból érkezett, majd napok múlva ismét távozik Japánba? Az ilyen általános kezdeti nehézségek, mint pl. honvágy, nem tudom mi s merre stb. nálam szerencsére minimalizálva jelentkeznek, tekintve, hogy minden útra felkészülök a túléléshez szükséges információkkal, aztán helyben meg úgyis felfedezem majd magamnak. Itt azonban egy olyan problémával szembesültem, amire már jó rég nem volt példa, nevezetesen, hogy senki nem tud egy rohadt szót sem angolul. Mindenki mondta, hogy de, de itt jól tudnak a népek angolul, hát a lókukit. Különösen azok beszéltek nagyon rosszul angolul, akikkel a legfontosabb lett volna a folyékony és félreérthetetlen kommunikáció. Sebaj, néminemű tudás így is ragadt rám ebből az eszméletlen gusztustalan nyelvből. Ami viszont nagyon leverte a biztosítékot az az, hogy minden bolt (Minipreço, Froiz, Continente) 8-9 körül nyit. Következtetés: Aki 8-ra jár dolgozni vagy suliba az nem tud reggelit venni magának, így például én is kénytelen voltam előző este bevásárolni másnapra. Ez eleinte roppant zavaró volt.

A helyi közlekedésről annyit, hogy ahol érdekesebb dolgok vannak, gyalog is szinte bárhonnan megközelíthetőek, ha valaki nem sajnálja az időt és az energiát, bár elég sok helyen találkozhatunk autóforgalommal ellátott utakkal, ahol nincs kiépített járda. A tömegközlekedés elsősorban a buszokra és a metróra korlátozódik, illetve a nagyon peremvidéken lakók számára a vonatok is érdekesek lehetnek. A buszokra egy, helyben váltott jegy 1,8€, mellyel a felszállást követően tetszőleges állomásig utazhatunk. A metrójegy zónától függ, a legkevesebb, 2 zónára szóló jegy 1,45€. Hosszabb idejű tartózkodásra azonban érdemes beruházni egy Andante Blue vagy Andante Gold kártyára. Előbbivel “pay-per-ride” alapon, a kártyára előzőleg feltöltött összegért utazhatunk, megkímélve magunkat a csak esetenkénti jegyvásárlástól is. A Gold kártya előzőleg kifizetett fix összegért korlátlan utazást biztosít zónákon belül. A buszhálózat nagyon jól lefedi az egész várost, a metró azonban kissé túl sok helyen halad együtt.

A portói metró egy szerelvénye Estádio de Dragão állomáson Póvoa de Varzím felé.

A munkahelyről annyit, hogy a kedvenc részem a belépés volt. Mivel gyakorlatilag atomokkal és 70 tizedesjeggyel gurigáztunk fontos volt, hogy az utcáról a lehető legkevesebb szennyet vigyük be. A kötelező, hajsapka, hajháló, kesztyű, szemüveg, köpeny után alaposan lefúvattak minket, majd egy mágneses kapun áthaladva minden maradék fémport leszedtek rólunk. Odabent aztán egy valódi XXI. századi laboratóriumot találhat az érdeklődő, hiszen nekünk gyakorlatilag annyi volt, hogy bemértük és kiértékeltük a mintákat. Az igazi kényelmetlenséget csak a gépek munkaideje okozta, mikor egy-egy hosszabb vizsgálatból határidőre többet is meg kellett csinálni, így heti 1-2 alkalommal túlóra is belefért a buliba.

Mit a sütést-főzést kedvelő és művelő ember, kötelességemnek érzem, hogy minél jobban megismerjem és megtanuljam a portugál konyha fortélyait. Bónusz infó, hogy Magyarország első Michelin-csillagos éttermének, a Costes-nak a jelenlegi séfje is portugál. Nem meglepő módon a tenger gyümölcsei az élen állnak a felhasznált alapanyagok közt és ha az ember belép akármelyik boltba, egy kisebb halpiaccal találkozhat. Fontos azonban megemlítenem, hogy mielőtt az újdonságok kipróbálására adnánk a fejünket, pusztán lexikális infókat felhasználva, azt javaslom, hogy ne tegyük, hiszen egy rosszul elkészített vagy tálalt kagyló vagy garnéla örök életre elveheti a kedvünket, eme, egyébként igen ízletes, ételektől. Persze aki kevésbé vállalkozó szellemű, annak ott a szokásos kenyér, sajt, felvágott kombó meg a “hétköznapibb” húsok. A pletykákkal ellentétben lehet kapni tejfölt és túrót is, bár valóban nem akkora választékban, mint itthon és a tejföl egy ún. “crème fraîche” néven fut, ami ugyanolyan, mint a tejföl csak kicsit zsírosabb.

Crème fraîche tejföl helyett

Érdekes módon a brazilok nagyon húzták a szájukat a tejfölre (de legalább nem ették meg, nem úgy, mint a bacon, sajt stb. hozzávalókat), bár én a seggszagúra fűszerezett, mindent bele, állat csontját is tartalmazó ételeikre illetve a brazil gourmet-k által népszerűsített sörös-szörpös tejre egy szót sem szóltam. Mindegy, toleráns vagyok. Ha kijutok Vietnamba, ott úgyis rovarokat fogok enni. Na, de Portugália… Szerencsére, az itthon egyébként lassan luxuscikknek számító igazi, frissen csavart narancslé itt a legalja ital. Kevesebb mint egy euróért lehetett venni literjét számos más, szintén teljes egészében gyümölcslevet tartalmazó itallal. A portugálok világviszonylatban is az egyik legjobb krumplifogyasztók, így az ebből készült termékek száma is magas és olcsó. Kissé csalódásként ért, hogy a hagymás chipset és variánsait nem ismerik. Ettem és láttam már mogyorós, ecetes, paradicsomos chipset, hagymásat azonban csak Pringles formájában kapni. Már első estéim egyikén volt szerencsém kipróbálni az ún. francesinha-t, mely igazából egy nagy szendvics. A portugáloknál érdekes módon alkotóelemeire szedve tálalják a hamburgert, tehát a hús, a zöldségek és a zsömle nem készre szerelve érkezik. Kicsit furának tartottam ezt a módit, úgyhogy a továbbiakban magam készítettem el a lazacburgerem.

Lazacos-baconos hamburger és maracujalé.

Garnélás francesinha.

A jó ételek mellé természetesen a jó ital is dukál. A két legjobb sör Portugáliában a Sagres és a Super Bock. Utóbbi Stout változata egészen nagyszerű, viszont csak 0,33-as változatban kapható. Ebből egy 6-os pakk mindössze 4€ átlagban. Sörvásárlásnál azonban figyeljünk oda, hogy amennyiben férfiak vagyunk és nem kívánunk tiszta elmével végezhető tevékenységeket folytatni, akkor a “c/ álcohol” (com álcohol), ne pedig a “s/ álcohol” (sem álcohol) változatot válasszuk, mert nem mindig vannak egyértelműen szétválasztva és a címke is hasonló. Borokból érdekes módon a “Portói” (Douro völgye) viszonylag drága, viszont a sangria némileg olcsóbb és minőségibb alternatíva lehet, mint itthon.

Nem hagyhatom szó nélkül a látnivalókat sem illetve a nagyobb, távolsági utazásokat sem. Aki hozzám hasonlóan vonattal érkezik, az a Ponte São João hídon keresztül fog Porto legnagyobb pályaudvarára, Campanhã-ra érkezni. A hídon áthaladva csodálatos kilátás nyílik a Douro folyóra, a városra és az egykori vasúti hídra, az Eiffel által tervezett Maria Pia hídra. Campanhã felől két irányban elindulva is találhatunk látnivalókat. Fânzeres ill. Estádio do Dragão állomások irányába elindulva a portói stadionhoz juthatunk, melyre felmászva nagyszerű kilátást élvezhetünk és a stadiont is körbejárhatjuk. Campanhã és São Bento között vonatra pattanva (sárga, suburban) végigvonatozhatunk a Douro mentén, mely szintén nem utolsó látvány. São Bento-n sem érdemes átsuhanni, hiszen a portugál építészetben igen gyakran használt azulejo mintázatot csodálhatunk a váróban. São Bento-tól balra indulva a Ponte Luís I-hez érünk (metró áthalad rajta), melyről szintén gyönyörű a kilátás és gazdagíthatjuk fényképtárunkat a Porto-ról innen készült megannyi klisés képekkel. Aki szereti az éjszakát a város valamelyik sznob bulihelyén tölteni, az gyakran fog találkozni az Avenida dos Aliados-szal, melyről az éjszakai buszok indulnak. Szabadidőnkben érdemes a Palácio de Cristal (pl. 200-as vagy 207-es busz Palácio megálló) pálmafákkal tarkított parkja mellett, a Rua Restaurãço-n leereszkedni közvetlenül a Douro-hoz. Innen elég kézenfekvő irányban elindulva az óceán partjára juthatunk. Amennyiben hosszabb időt töltünk Porto-ban, érdemes többször is felkeresni az óceánt és a folyót is, hiszen apály idején akár a mederben is kóvályoghatunk, míg dagálykor, szeles időben masszív hullámokat fotózhatunk a torkolatnál.

Sziklás tengerpart Porto-nál.

Az óceán felől érkező vihar esetén is érdemes megfelelően felkészülten kilátogatni a partra, hiszen előfordulhat, hogy a villámok egészen a vízfelszínig leérnek, ami távolról nézve igencsak látványos. A Praia de Matosinhos-t az információs épületből áramló és a strandot beborító ingyenes WiFi mellett érdemes a remek tengeri levegő és a Matosinhos Sul c. műalkotás miatt is felkeresni. Amennyiben igazi tömegáru-kikötőt szeretnénk látni, úgy arra is van mód, ha elsétálunk vagy elmetrózunk Mercado Matosinhos-ig, ahol a csapóhídról belátható az egész kikötő.
Természetesen Portugália nem csak Porto-ból áll, így a vasutat igénybe véve potom pénzekért eljuthatunk olyan helyekre is, mint Braga, Aveiro vagy a spanyolországi Vigo. Amennyiben pénzünk engedi, érdemes ellátogatni Faro-ba, Portugália déli csücskébe is. Porto-ból minden nap közvetlen vonat indul ide, de a CP oldala jobban a segítségünkre lehet. Ha nagyon szeretünk vonatozni, akkor az általam is igénybe vett Coimbra – Hendaye – Párizs vonalon Spanyolországot és Franciaországot is megnézhetjük.

Kb. ennyit szerettem volna, de többet nem is. A nyelvvel kapcsolatos nézeteimet pár sorban kifejtettem, ha többen tenném meg az már nagyon degradálásba fajulna. A hazautat szintén megírtam, úgyhogy konklúzió: Portugáliába legközelebb csak turistaként.

Posted in World Wide | Tagged , , , | Leave a comment

Budapest – Hanoi: Csak négy átszállás

Ami, igazából csak kettő, mert Peking és Hanoi között van közvetlen vonat, de amit én terveztem magamnak az ennyi. Bár nem bölcs dolog még nem létező pénzből bármit is tervezni, de jó érzés kicsit ilyesmivel is foglalkozni és ha valóban összejön (illetve kijutok) a már korábban bemutatott Mohonk-ba dolgozni a nyárra, akkor, némi túlórával ugyan, de összejöhet a grandiózus tervem. Íme az útvonal először:

Budapest - Moszkva - Peking - Shanghai -Nanning - Hanoi vonattal

Bár a nagyobb képen sem látszódnak a megállók, akinek jobb interweb elérése van, annak figyelmébe ajánlom ezt a 180 megapixeles, nagyobb változatot.

Az ötletet nemrég találtam ki, ugyanis olvastam emberek beszámolóit különféle a transzszibériai, transzmongóliai és a mandzsúriai vasúton tett utazásokról. Ez a három vonat egyébként csak annyiban különbözik egymástól, hogy hol lépnek be Kínába (vagy hol nem), ugyanis az első variáns Vlagyivosztokig közlekedik, az “eredeti” transzszibériai nyomvonalon, a második Naushki – Ulánbátor útvonalon Erenhotnál, míg a harmadik Mongóliát éppen megkerülve, Zabaykalsk – Manzhoulinál lép be Kínába. De nézzük először a Bp. – Moszkva vonatot. Régóta létezik ugyanis egy közvetlen járat, mely megfigyeléseim szerint annyit változott az évek alatt, hogy most már nem Sukhinichi-ben (Сухи́ничи), hanem Kalugában (Калуга 2) áll meg.

Orosz hálókocsi besorozva a Tisza IC-be.(Forrás: Gigantos Pista – Indafotó)

Sokan tarthatnak egyébként attól, hogy Ukrajnán és Oroszországon keresztülutazzanak vonattal, hiszen egyik ország sem a közbiztonságáról híres. Korábbi utasok beszámolói szerint sem érdemes egyedül menni, de annyira nem vélték tragikusnak a helyzetet:

A kályha mindig meg van rakva. Minden kocsi klímás. Az utastér változó, az ukrán kocsik zsír újak, az oroszoknál is a régiek is tiszták, minden működik bennük. 1 réteg szőnyeg van. Egyedül nem a biztonság miatt nem tuti – a Budapestről induló kocsiban többnyire nyugatra szakadt orosz munkások utaznak családostul, tehát rendes társaság -, hanem mert halálra unod magad. Mi Scrabble-özni szoktunk oroszul, ami a nyelv végződési problémái miatt 3-4 órás játék, és ennek ellenére csak nem röpül az idő.

Illetve a köztudottan híres – hírhedt “tengelyátszerelés” a magyar – ukrán határon:

A manőver a tolatgatásokkal együtt sem több, mint egy óra, de mivel három stokkot egyesítenek (Budapest, Pozsony, Ungvár), útlevélellenőrzés van, az európai vasutak meg pontatlanok, be van téve egy három órás puffer a menetrendbe. Csaptól (Чоп) viszont mindig másodpercre pontos.

Valamint a kétségbeejtő hangzású orosz – ukrán határátkelés:

Teljesen felhasználóbarát, csak jól kell tudni aludni, mert három óra van az ukrán és az orosz határállomás között. Egyszer nem is néztek semmit az ukránok, csak az egyik ajtón földobták a 10*10-es szőrgombócot (helyi K9-es kutya), a másik ajtón levették, közben az alsó ágyon alvóknak végignyalta a kezét. Az egyik orosz határőr meg nem vette észre a felső ágyon alvót, csak azért szóltunk utána, mert a belépési pecséthiány a rendőrségi bejelentkezéskor baj lehetett volna (hat naponta jelentkezni kell a rendőrségen, akárhol is vagy, bár sok szállás ezt már elintézi helyetted). Egyedül a gyógyszerek érdeklik őket, tehát ha lehet, ne vigyél még csak daedalont se (úgyse fog kelleni)!

Kedvcsinálónak ímhol néhány orosz mozdony, ahogy ide-oda mozog:

Szóval így mindent egybevetve nem tűnik túl életveszélyesnek ez az út sem. Az árakról annyit, hogy kb. 150 és 375€ között mozog egy odaúti jegy ára, természetesen hálókocsiban. Moszkva azért érdekesebb város annál, semmint, hogy egyszerűen átsuhanjak rajta, így legalább egy nap optimálisnak tűnik, hogy a város mainstream nevezetességeit (Vörös tér, Vaszilij Blazsennij stb.) megnézzem illetve, hogy aludjak egyet nem mozgó, rázkódó ágyban. Moszkvában nagyszerűen kitalálták, hogy a pályaudvarok egy metró körgyűrűn, a Kolcevaján (Кольцевая) helyezkednek el, így a Tisza IC érkezési állomásától, a Kijevszkijről (Киевский вокзал) egy metróval el lehet jutni az igazi távolsági vonatok “házába” a Jaroszlavszkij (Ярославский вокзал) állomásra. Itt olyan járatokat találhat az érdeklődő, mint a híres, Vlagyivosztokig közlekedő 002М “Россия” vagy 100Э vonatokat, a Phenjanig közlekedő 100Щ járatot, illetve a Kínába tartó 020Ч “Восток” illetve 004З jelzésű vonatokat. Utóbbi két vonat közül, a 020Ч csak szombaton, míg a 0043 csak keddenként közlekedik, így érdemes lesz ezzel összehangolni a pesti indulást. A phenjani vonat érdekessége egyébként, hogy egy meglehetősen izgalmas területen lép be Észak-Korába, hiszen a hídról gyakorlatilag még Kínát is látni lehet. Na, de nézzük csak az én leendő Moszkva – Ulánbátor – Peking vonatomat.

Moszkva - Ulánbátor - Peking iránytábla(Forrás: Oskar Karlin – Flickr)

A Tutu.ru-t felütve láthatjuk, hogy miféle állomásokkal találkozhatunk a 134 órás út során. Az állomáson töltött időket (Стоянка) azt is láthatjuk, hogy szinte mindenhol van 15-30 perc leszállni a vonatról és kicsit körbenézni, természetesen csak úgy, hogy bezárjuk a kabint vagy elzárjuk a cuccainkat. Bár ilyen közbiztonság szempontjából ezek a vonatok meglehetősen jóknak mondhatóak, hiszen pl. a vonaton tilos az alkoholfogyasztás. Ezzel lehet, hogy megfosztjuk magunkat egy-egy unalmasabb este átvészelésétől, de a vad, kőalkoholista orosz tovarisoktól is, aki 6 üveg vodka után valószínűleg megdobódott barátkozási hajlammal közelítene felénk. Függetlenül attól, hogy a “kelet” mennyire olcsó vagy sem, jelenleg a teljes Moszkva – Ulánbátor – Peking távra 730€-tól indulnak a jegyek. Aki rutinos éjszakai vonatozó, az tudja milyen fíling, aki nem, annak itt egy kis videó éppen erről a járatról.

Nohát úgy érzem, hogy Pekingben is lenne mit látni. Itt van nekünk mindjárt a Nagy Fal, melyről talán már hallott mindenki valamit. Ez akkora buli lett az évek alatt, hogy Pekingből már közvetlen vonat is indul Badalang állomásra, ahonnan némi sétával érhetjük el a Nagy Falat. Pekingben aztán akadnak még más látnivalók is, mint a Tienanmen tér, a Tiltott Város és értelemszerűen a kacsák is. Pár nap Peking után aztán nem titkolt szándékom továbbutazni Shanghai-ba, letesztelvén a nagyszerű kínai nagysebességű vasúti hálózatot.

Gyanúsan Siemens Velaro-kra hasonlító kínai vonatok.(Forrás: Dawei Xia – Picasa)

Ha felütjük, a nagyon egyértelműen elnevezett Kínai Vasúttársaság honlapját (CRH) és a 出发地-hoz beírjuk, hogy 北京 (Peking) illetve a 目的地-hoz, hogy 上海 (Shanghai), akkor megnézhetjük, hogy miféle lehetőségeink vannak. A leggyorsabb vonatok a “G” jelzésűek, ezen belül is a G1 és G3 járatok futják a legjobb időt. Sajnos jegyet a nyelvi akadályok leküzdése után sem tudnánk venni itt, hiszen csak kínai bankkártyát fogad el a rendszer. A leleményes kínaiak azonban gondoltak a megnövekedett turistaforgalomra is, így Pekingben és Shanghaiban is külön angol nyelvű jegypénztár működik. Shanghaiban is tervezek eltölteni egy-két napot, így a nagyszerű Maglev kipróbálása is szóba jöhet. A Peking – Shanghai G vonatok ára még első osztályon is kb. 75€, míg a Maglev egy irányba VIP osztályon is csak 12€.

A világ eddigi egyetlen, bárki számára elérhető Maglev - Reméljük a japánok igyekeznek azzal a Chuo Shinkansennel.(Forrás: Graham Williams – Railpictures)

Shanghaiból egy rövidke, 3 nap két éjszakás túra következik Nanning-ig egy remek hálókocsiban, melynek ára szintén nem horribilis, mindössze 90€ körül van.

Shanghai - Nanning éjszakai vonat Nanning állomáson.(Forrás: Liang Hanwen – Railpictures)

Végül az egész túrára egy nagyszerű Nanning – Hanoi vonatozás keretében kerül fel a pont, ahol szeretnék kb. ilyesmi vasutat látni, mert amíg nem teszem, addig nem hiszem el.

Kissé szűkös a járás Hanoi-ban.(Forrás: MarkT – Railpictures)

Végül persze haza is kell jönni, de ezt valami repülő megteszi helyettem is. Ez lenne hát a grandiózus tervem, remélem a nyári munka is összejön és annyi pénzt is félre tudok tenni, hogy be tudjak ruházni egy ilyenbe és saját felvételekkel tudom kipótolni az itten összelopkodott képeket. Ha mégsem jön össze a muri, akkor lesz a menetrend szerinti Japán, egy ilyennel felfegyverkezve.

Végezetül élvezzetek ti is egy kis minőségi muzsikát ebben az elzüllött popkultúrában:

Posted in World Wide | Tagged , , , , , , , , , , , | Leave a comment

Work or stay at a hotel? Why not both?

Itt lesz mit hegeszteni egész nyáron a gyerekek homokvárai között.

Posted in Randomság | Tagged , , , | Leave a comment