Egybesült Állatok: Harmadik felvonás

Iggen, ismét mínusz 6 órával Magyarországhoz képest szülöm ezt a kis szösszenetet, mely ezúttal se nem relatív permeabilitásról, se nem Zaes teherkocsikról vagy Carnot-körfolyamaról, hanem az USA egy újabb nagyszerű vidékéről és egy még nagyszerűbb szállodáról szól.

Pocsék kilátás New Jersey-re.

Korábban volt ez a felvezető bejegyzésem, s most úgy tűnik, hogy tényleg itt vagyok. Tavalyhoz hasonlóan, rutinos repülőként maga az út már kevésbé hozott lázba, így viszonylag kómásan támolyogtam ki Lisztferihegyre hajnalok hajnalán, hogy barátom, a Lufthansa egy remek Airbus A319 áthelyezze a tömegközéppontomat Budapestről Münchenbe.

A Lufthansa Airbus A319 típusú gépe München felé örömteli szépséggel.

Münchenben aztán jött a transzferálás talán legrosszabb része. A 4 óra, ami a rendelkezésünkre állott, az pont arra volt jó, hogy szundítsunk egyet, hiszen a seggmotozós, amerikai járatok számára kialakított tranzitban a United Airlines-os hölgyek, még a feléjük eső duty free-be sem engedtek be (?), illetve ez a 4 óra pont annyi volt, hogy kimenni sem tudtunk volna, hiszen a Münchenbe vezető vonatút szűk 1 óra. Szóval némi alvás-szenvedés után sikerült besorakozni a G akárhanyas kapu elé, ahol beszálláskor szerencsére kiderült, hogy átadták másnak a helyem (Miért, ő többet fizetett?). Meglepetésemre azonban az új helyem a leghátsó Business Class-os sorba szólt, így ez némileg helyrehozta a kedvem (egy ideig), hiszen nem kellett az üléseiket elölről rám döntő utasoktól, vagy hátulról az engem buzeráló csecsemőktől vagy nagymamáktól tartanom, akik az ülés hátuljába helyezett érintőképernyő tapizását hurkatöltős préselő mozdulatokkal viszik véghez.

A Lufthansa Airbus A330-300-as típusú gépe a müncheni repülőtéren...

... és az A330 Business osztálya.

Az első étkezés és x pohár bor és whisky elfogyasztása után azonban szundikálás helyett közölték, hogy az Economy-s helyemről elhajtották a plebs-et, legyek kedves visszafáradni. Igazából még örültem is ennek utólag, hiszen a teljes, 3 fős családot elpasszolták, így teljesen jól el tudtam terülni a filmnézéshez, illetve módom nyílt a becsempészett whisky-t is elfogyasztani, melynek köszönhetően megfelelően illuminált állapotban sikerült (ismét) az USA-ba érkezni. Kis változatosság a korábbi évekhez képest, hogy ezúttal a JFK-ra érkeztem Newark helyett, de a bejutási buli itt sem volt másabb vagy érdekesebb, bár a határőr kicsit kérdezgetett is. Megérkezést követően ismét dekkoltunk egy sort, hogy az egyébként előttünk 4-6 órával landolt cseh és lengyel kolleginákat is begyűjtsük, így az előirányzott du. fél 5-ös érkezésből este 8 lett.

A Mohonk Mountain House egy részlete.

Maga a hely egészen pórias mint látható, Detroit gettójánál valamivel jobb kilátással. Viccet félre téve, igazán gyönyörű maga a bagolyvár-szerű ódon épület, ahogy a csodálatos, elvileg hat államra (New York, New Jersey, Massachusetts, Vermont, Pennsylvania, Connecticut) is kilátást nyújtó helyi “hegycsúcs”.

A szálloda épülete, a Mohonk Lake és New York állam további részei a háttérben.

A szálloda épülete, a Mohonk Lake és New York állam további részei a háttérben.

A Mohonk homlokzata és a kert egy része.

Külön nagyszerű dolog, hogy Pennsylvania-val ellentétben, New York-ban a Wal-Mart-ban is lehet sört kapni, illetve esetünkben elég nagy számú liquor store is található emberi ésszel felfogható távon belül. Mindezek mellett, a gyerektáborral ellentétben lehetőség van a szobákban az italozásra is, bár a részegeskedést itt sem látják szívesen. Durván 6 napja vagyok még csak itt, de sokkal jobbnak érzem a megváltozott környezetet, hiszen tavaly, az érkezés utáni New York-os barbárkodást leszámítva, kevésbé volt “exciting” a megérkezés illetve a munka. A kedves kis magyar pajtások sem érkeztek még meg mindannyian, úgyhogy még nem egészen teljes az odabaszós dream team. A napokban megpróbálok képeket is készíteni a konyháról, illetve azokról a helyekről, ahol dolgozhatok, úgyhogy az majd egy következő bejegyzés leszen.

Posted in World Wide | Tagged , , , , , | Leave a comment

Japán pénzügyek

A minap rendezgettem az érme valutakészletemet és észrevettem, hogy a japán érméken, jó elvont japán szokás szerint nem a konkrét “nyomtatási” évvel, hanem egy kicsivel bonyolultabb módszerrel adják az érdeklődő tudtára az érmék korát. Nézzük hát, hogy mit is jelentenek a japán érméken lévő írások:

Japán öt yenes érmék elölről és hátulról.

A fenti képen látható jópofa érme, az 5 yen (durván 10 forint). Az érme elején olvasható 五円 (go-en) is erre utal. Ennek kapcsán fontos megemlítenem a japán számok írását és olvasatait:
(ichi/hitotsu),  (ni/futatsu),  (san/mitsu),  (shi, yotsu),  (go/itsu),  (roku/mutsu),  (shichi/nanatsu),  (hachi/yatsu),  (kyū/kokonotsu),  (jū/to). A (en/yen) pedig értelemszerűen a pénznem megnevezése. A pénz másik oldalán Japán hivatalos megnevezése 日本国 (Nihon-koku) illetve a bonyodalmakat okozó 昭和四十八年 (Shōwa shijūhachi-nen) olvasható. A szöveg elején lévő 昭和 (Shōwa) a Shōwa császár uralkodása alatti időszakra vonatkozik. A mai, forgalomban lévő fémpénzek legfeljebb az alábbi négy uralkodó hivatali ideje alatt készülhettek, bár a Shōwa előtti érmék is rendkívül ritkák már.

  • 明治 – Meiji (1867-1912)
  • 大正 – Taishō (1912-1926)
  • 昭和 – Shōwa (1926-1989)
  • 平成 – Heisei (1989-napjainkig)

Heisei (平成) és Shōwa (昭和) uralkodása alatt készült 100 yenes érmék.

Az uralkodó neve után látható szám, az adott uralkodó hivatalba lépése eltelt évek száma. A fenti, 100 yenes érmék így 平成24年 Heisei uralkodásának 24. évében illetve 昭和52年 Shōwa uralkodásának 52. évében készültek. Egyszerű matematikával megállapítható, hogy előbbi egy 1989+24=2013-ban, míg utóbbi egy 1926+52=1978-ban készült érme. Ezt gondolhatnánk, de az időszámítás általában az uralkodó teljes uralkodási évétől indul (pl. Heisei-nek 1990 volt az első teljes uralkodási éve), így egy évet ki kell vonnunk a pontos évszám meghatározásához. Ezen kalkuláció végén így, a fenti két érme 2012-ben illetve 1977-ben készült.

Gyakorlásnak ímhol még egy 50 yenes példa is, a képekre kattintva azok elérhetőek gigantikus felbontásban.
Japán egy yenes érme.

Japán 50 yenes érme.

Posted in Randomság, World Wide | Tagged , , , , | Leave a comment

MÁV V43 (431) menetszolgálati útmutatójának melléklete – Emlékeztető ábrák

Ahol lehet, ott kattintásra nagyobb méretben is elérhetőek a rajzok.

Áramszedő EP szelep és a nullafeszültség ellenőrző relé elvi kapcsolási rajza:
Áramszedő EP szelep és a nullafeszültség ellenőrző relé elvi kapcsolási rajza.

Váltakozó áramú segédüzemi berendezések elvi kapcsolási rajza:
Váltakozó áramú segédüzemi berendezések elvi kapcsolási rajza

A 244. számú relék vezérlőramkörének elvi kapcsolási vázlata:
A 244. számú relék vezérlőramkörének elvi kapcsolási vázlata.

To be continued…

Posted in Gépész, Villamosság | Tagged , , , , , , , , | Leave a comment

Alternatív Raffaello

Újdonsült nyári munkatársaimmal úgy döntöttünk, hogy ideje lenne valamiféle ismerkedős, ivós összejövetelt tartani, csak, hogy mégse az első munkanapjainkon lássuk egymást először. Ezen összeröffenés okán döntöttem úgy, hogy kicsit megcsillogtatom főzőtehetségemet (?) és beújítok egy kis édességet. Az alábbi receptet több oldal receptjeiből és hozzászólásaiból vágtam össze s végül így alakítottam ki a saját verziómat.

Egy kész doboz különféle bevonatú Raffaello és a burkolóanyagok.

Szükségesnek éreztem, hogy a “szemre” mértékegység helyett ezúttal picivel pontosabban mérjem be az alapanyagokat, így kerültem egyet hazán egyik csodás tudományos fellegvárába, a BME CH épületébe, hogy viszonylagos pontossággal bemérjek 160g kávékrémport és 80g porcukrot. Sajnos molekuláris szinten már nem tudtam elvenni vagy hozzáadni a mérendő kupachoz, úgyhogy csak megközelíteni sikerült a kívánt értékeket.

Porcukor és kávékrémpor mérése analitikai mérleggel.

S ha már a pontosságnál járunk, felhívnám a figyelmet, hogy az alábbi képen helytelenül lett kimérve a 60ml víz. A képen ugyanis a folyadékszint teteje éri el a kívánt értéket holott hivatalosan ennek az alja jelenti a pontos térfogatot. Ezenkívül, ha vékonyabb edényekben méregetünk, akkor fontos, hogy a folyadék meniszkuszát ne hagyjuk figyelmen kívül. Nedvesítő folyadékok (pl. víz) a meniszkusz legalsó pontjánál található a kimérendő térfogat, míg nem nedvesítő folyadékoknál (pl. higany) ugyanez a legmagasabb pont. Csak úgy érdekességnek…

Nem 60 milliliter víz.

A különleges bevonatokhoz a következő alapanyagokat készítettem elő: kókuszreszelék, zöld tea, gyömbér, fahéj, dió, mogyoró, tortadara, lime és citrom. A kókuszreszelék, a gyömbér, a fahéj és a dió kapható darált/porított formában, így ezek beszerzése és előkészítése nem különösebben érdekes. A zöld teát én szárítva vettem, nagyjából 100g-ot. A mogyoróból a földi változat mellett döntöttem. A zöld teát a szárított mivolta miatt elegendő volt ledarálni így finom port kaptam. A mogyoró kicsit érdekesebb volt, hiszen ezt ledarálva kapjuk a mogyoróvajat, mely egy eléggé konzisztens, esetünkben nehezen kezelhető alapanyag. Éppen ezért szükséges, hogy kicsit kiszárítsuk, hogy kicsivel finomabb, kevésbé tapadós dolgot kapjunk. A zöld teával egyetemben így a mogyorót nagyjából 10-15 percig szárítgattam egy kicsit egy nagyszerű égetőkemencében. Természetesen, akinek nincs otthon ilyen, az sütővel vagy akár mikróval is elvégezheti a műveletet.

Mogyoró és zöld tea szárítása.

Aranyáron ugyan, de sikerült remek mandulát is szereznem, ami szintén elengedhetetlen része a Raffaello-nak. Mivel héjával együtt vettem a mandulát, így első körben ettől meg kellett szabadulnom. A szakirodalom csak blansírozásnak vagy “sokkolásnak” nevezi a pucolásra irányuló művelet első részét, mikor is a mandulákat 1-2 perce egy lábas lobogó vízbe helyezzük, majd kivéve áttesszük egy másik, jeges, de legalábbis hideg vizet tartalmazó edényben. Ennek hatására a mandula héja leválik a magról így, ha a szemek egyik végét mutató- és hüvelykujjunk között összeszorítjuk, gyakorlatilag egy mozdulattal megszabadulhatunk a héjtól.

HACCP által többszörösen jóváhagyott tűzrakóhely mandula blansírozása közben.

A vakolatok megfelelő előkészítése után következhetett a “tészta” kikeverése. Bár a receptek 60ml vizet írnak én kicsivel többet, 100ml-t használtam, ugyanis azt tapasztaltam, hogy az eredetileg megadott vízmennyiség nem fogja oldani a beletett krémport és porcukrot így valószínűleg egy nagyon kemény valamit kaptam volna. Az első lépésben így a porcukorral felütött vizet szálpróbáztam, hogy lássam kell-e még víz vagy cukor. Ezt követően adtam hozzá a már korábban kimért kávékrémport és kókuszreszeléket, majd 95g olvasztott vajat. Nagyjából közepes állásban, szépen melengetve kevergettem a dolgot, míg viszonylag sima és egyenletes állagot kaptam. Főzés után nagyjából 2 órára hűtőbe helyeztem az egész rendszert, mely során kellemes, puha és mindenképp Raffaello-ra emlékeztető pakurát kaptam.

Készül a házi Raffaello.

Hűtés után következhetett a dolog macerás része, hiszen a hempergetés elég gány, ragacsos, tapadós munka, ráadásul én a bevonatok változatossága miatt nem is tudtam haladni olyan ütemesen, mint szerettem volna.

A kimért bevonatok készen állnak.

S a színes végeredmény.

Anno ettem rózsás KitKat-et, így szerettem volna azt is kipróbálni, de kicsit sajnáltam volna lefosztani a virágokat. Ezenkívül egyébként bármivel ki lehet próbálni, amit egyébként szívesen fogyasztunk, mert nagyon sok fűszer, zöldség, gyümölcs stb. illik a kókusz ízéhez és túl nagy kárt egyébként sem okozhatunk, ha először megkóstoljuk, hogy tényleg jó lesz-e az ízpárosítás.

Posted in Szakács | Tagged , , | Leave a comment

Vonatok Kelenföldön

Nem kell semmi nagy durranásra számítani, hiszen pl. a DB kocsis menetről is épp lecsúsztam, illetve ma egy NoHAB és egy Metrans is átrongyolt Kelenföldön. Hál’ Isten azonban az idő egyre szebb, a tavaszi napsütésben kikívánkozik az ember a szabadba és így gondoltam kilátogatok az 1-es illetve a 30a/40a vonalak találkozásához Kelenföldre, hátha esik valami érdekesség.

Dél és Nyugat találkozása Kelenföldnél.

Bár korábban ez az írás motivált arra, hogy sétáljak egyet a környéken, most mégis megragadtam a nagyvasútnál, hiszen több remek fotóhelyet is találtam. Sajnos itthon nem dívik annyira a vasútfotózás, mint pl. Japánban, így esetenként a vakmerő fotós nyugalmát primitív mozdonyvezetők, utasok, vasútőrök és egyéb eltartottak zavarhatják meg, akiknek szarral teli életében heves reakciókat válthat ki egy számára nem beilleszthető vagy azonosulható hobbi, így gyengébb idegzetűeknek és mimózáknak nem ajánlott sport ez. Sokan kérdezik, hogy miért jó, hogy fotózzák a vonatokat, hiszen nap mint nap látni őket. Szerintem a fotózás részben dokumentálási célt szolgál, hiszen pár év, évtized múlva remek alapanyagként szolgál mindenféle, a kor közlekedését bemutató médiumnak. Másrészt önmagunknak is egy “emlék”, hiszen viszontlátni egy hónapokkal, vagy évekkel korábban lefotózott mozdonyt, kocsit stb. olyan, mintha egy régi ismerőssel futna össze az ember. Harmadrészt, a vasút is egy érdeklődési kör és, aki érdeklődik iránta az élőben is szeretne minél többet tapasztalni illetve megmutatni a többi érdeklődőnek.

GySEV Taurus és a győri gyors dől be a Kelenföld előtti kanyarban.

Szóval az elveszett sínek nyomát követve eljutottam az Egérútig illetve Albertfalva vasútállomásig, ahol meglepetésemre egy kis darabon, egy oszlopnál hiányzott a hangvédő fal, illetve volt egy hely, ahol a falon lévő ajtó is nyitva volt. Valahogy így képzelnék el egyébként egy modern vasúti pályát. 4 vágány: 2 a teher-, 2 a személyforgalomnak, aztán nem lenne gond, hogy a RoLa meg egyéb vonatok szétverik a pályát és ennek következtében fokozatosan előkerülnek a lassújelek. Nálam okosabb emberek is elmondták, hogy pl. a V0 helyett is értelmesebb lenne még 2 vágányt felhúzni a már meglévő 1-es illetve 100-as vonalakhoz. Németeknél és angoloknál nagyon bevált módszer.

Trainhungary-s tehervonat húz Albertfalva felé.

BDt vezérlőkocsi ingázó érkezik Érd felől.

A sínek mentén továbbhaladva eljutottam a nagy elágazáshoz, oda, ahol a Hegyeshalom és Pécs felől érkező vonalak összeérnek. Kissé leharcolt vidék, nagy szemétrakás, de nagyon jó kilátás. Kicsit paranoid vagyok már az egyedül, elhagyott placcokon való mászkáláskor, hiszen a pályaudvarról mindenféle népek előbukkanhatnak. Szerencsére azonban nem akart senki sem lehúzni vagy elküldeni automatához, hogy vegyek fel pénzt neki, így be tudtam osonni lefotózni a magyar járműipar egy méltán híres példányát.

MÁV 630-as sorozat (ex. V63) pihen Kelenföldön.

A 2-es Traxx gurul lassacskán Kelenföld felé.

Nyilván magán Kelenföld állomáson is akad fotóznivaló, de itt kevésbé szabad az ember, hiszen a forgalomirányítás árgus szemmel figyel mindenkit, aki láthatósági mellény nélkül, tárggyal a kezében kóvályog a vágányok közt. Nyilván nekik sem érdekük, hogy valakit elüssön egy Railjet, így érdemesebb a bejáratoknál várni a kuncsaftokat lehetőleg nem a sínek közt és az űrszelvényben időzve.

A GySEV 140 szülinapjára készített 1116 Siemens Taurus "werbelok".

Posted in Gépész, Randomság | Tagged , , , , | Leave a comment

Kémiai oxigénigény meghatározása

Az alábbiakban egy igen fontos, gyakorlatilag minden nap, minden háztartásban kiemelt fontossággal bíró művelet végrehajtását tenném közzé.

A szárazanyag tartalom meghatározását az MSZ 12750/21-71 és MSZ ISO 6060:1991 szabványok alapján a helyi lehetőségeknek és igényeknek megfelelő módosítással végezzük. A mérés célja a kémiai oxigénigény (KOI) meghatározása. A KOI a folyadék fázisban lévő szerves anyagok mennyiségére nyújt kvantitatív adatot. A lebegő anyagoktól mindenképpen meg kell szabadulni, ugyanis jelentősen befolyásolhatják a mérést. A lebegő anyagok szeparálására ún. vákuumszűrést alkalmazunk. Az egy literes szívópalack nyakára felhelyezzük a gumidugóval ellátott Büchner tölcsért, majd a vízsugárszivattyút a szívópalack oldalán található csonkhoz csatlakoztatjuk. A tölcsérbe belehelyezzük a méretre vágott szűrőpapírt. Ügyeljünk rá, hogy a papír az összes lyukat lefedje illetve, hogy ne kunkorodjon fel a széleknél. A vízsugárszivattyúhoz tartozó csapot teljesen megnyitjuk, majd óvatosan elkezdjük önteni a mintát a szűrőpapírra úgy, hogy az mindenhol átnedvesedjen. Ha ez megtörténik, hallani fogjuk, hogy a vákuum rászívja a papírt a tölcsérre. Ekkor nagyobb sebességgel kezdhetjük el önteni a mintánkat. A szűrés végeztével a vízsugárszivattyúval összeköttetést biztosító gumicsövet lehúzzuk a szívópalackról, majd elzárjuk a csapot. A mintát kiöntjük a palackból, a papírt pedig kidobjuk.

A szűrt mintából kisméretű (legfeljebb 5ml térfogatú) üveg pipetta labda segítségével 2ml-t bemérünk egy 100ml-es mérőlombikba (50x-es hígítás), majd desztillált víz segítségével jelzésig töltjük. A lombikot alaposan összerázzuk legalább háromszor úgy, hogy közben levesszük a dugóját, majd visszahelyezzük, így az esetleg üvegcsiszolat közé került mintát is beoldjuk a rendszerbe. A KOI méréshez 0,002 M KMnO4, 0,005 M C2Na2O4 valamint 1:2 H2SO4 oldatokat használunk. A kálium-permanganát oldathoz 0,3161 g kristályt, a nátrium-oxalát oldathoz 0,6700 g port mérünk be analitikai mérlegen nagy pontossággal, majd mindkettőt egy literes mérőlombikba juttatjuk veszteség nélkül, majd desztillált vízzel jelzésig töltjük. Az elkészült oldatokat alaposan felrázzuk a korábban ismertetett módon, majd legalább két napig pihenni hagyjuk őket sötét, hűvös helyen miközben naponta többször összerázzuk. A KMnO4 kifejezetten hő- és fényérzékeny, így tárolása mindenképpen sötét edényben vagy szekrényben történjen. az 1:2 hígítású kénsav oldat esetében mérőhenger segítségével először kimérünk 100ml tömény kénsavat, melyet nagy óvatossággal, lassan, üvegbottal kevergetve öntünk a vízbe. A kénsav oldódása egy igen heves, exoterm reakció így az oldat könnyen felforrhat, kifröcsöghet.

Kémiai oxigénigény méréséhez szükséges eszközök.

A minta titrálásának lépései:

  • Bekapcsoljuk a főzőlapot 2-es fokozatra.
  • 100cm3 hígított mintánkat (50x) átöntjük egy 3003-es Erlenmeyer lombikba.
  • A mintához üvegpipettával 5cm3 1:2 hígítású kénsavat adunk.
  • Az Erlenmeyer lombikra ráhelyezünk egy kisméretű üvegtölcsért, a nyakára felerősítjük a fogót, majd felrakjuk a főzőlapra forrásig.
  • A forrásban lévő mintát levesszük, majd a bürettából 20cm3 kálium-permanganátot adunk hozzá, majd ismét felrakjuk forrni.
  • Feltevéstől számított 5 percig forraljuk.
  • Az 5 perc leteltével a mintához üveg pipetta segítségével 20cm3 nátrium-oxalátot adunk forrón.
  • A mintát az újra feltöltött bürettából kálium-permanganáttal addig titráljuk, míg a mintánk 30 másodpercig halvány rózsaszín nem lesz.
  • Felírjuk a fogyást.

A faktor meghatározásnak lépései:

  • Bekapcsoljuk a főzőlapot 2-es fokozatra.
  • 1003 desztillált vizet belemérünk egy 3003-es Erlenmeyer lombikba.
  • A mintához üvegpipettával 5cm3 1:2 hígítású kénsavat, valamint 10cm3 nátrium-oxalátot adunk.
  • Az Erlenmeyer lombikra ráhelyezünk egy kisméretű üvegtölcsért, a nyakára felerősítjük a fogót, majd felrakjuk a főzőlapra forrásig.
  • A feltevéstől számított 5 percig forraljuk.
  • A mintát bürettából kálium-permanganáttal addig titráljuk, míg a mintánk 30 másodpercig halvány rózsaszínű nem lesz.
  • Felírjuk a fogyást.

A vakfogyás meghatározásához a minta méréseket a megadottak alapján kell elvégezni, azonban a hígított minta helyett 100cm3 desztillált vízzel. A KOI mérés során naponta egyszer meg kell határozni a vakfogyást, valamint a faktort. Érdemes ezekkel a mérésekkel kezdeni, mert ha gond van az oldatokkal, még a minták mérése előtt kiderül. A vakfogyás értéke nem haladhatja meg az 1cm3-t. Ez a fogyás abból fakad, hogy a KMnO4 oldat a fény, valamint a hő hatására bomlik, így a titrálási folyamat lépései közben is tapasztalhatunk fogyást annak ellenére, hogy a mintában szerves anyag lenne. Ennek az értéknek a levonásával korrigálhatjuk a mérés közben a rendszerbe vitt hibánkat. A faktorozás lényege, hogy megvizsgáljuk, hogy a két oldatunk (KMnO4, C2Na2O4) valóban 1:1 arányban reagál-e. Ha a leírást követjük, 10cm3 kálium-permanganátot kell adnunk, hogy enyhe színváltozást tapasztaljunk, azonban az ettől való eltérést faktorral tudjuk korrigálni a számításainknál. A faktor 0,95 és 1,05 között változhat a gyakorlati fogyás és az elméleti fogyás függvényében. Miután a vakfogyást, a faktort, valamint a mintáinkat kimértük, a szabvány alapján meghatározott képlet alapján méréseinkből kiszámíthatjuk a KOI értékét.

KOIp = (a-b)·f·(80/V),

ahol a a meghatározásnál fogyott összes KMnO4 mérőoldat térfogata [cm3]-ben, b a vakpróba titrálásakor fogyott KMnO4 mérőoldat térfogata [cm3]-ben, f a KMnO4 mérőoldat faktora illetve V a meghatározáshoz használt vízminta térfogata [cm3]-ben. A 80 az oxigén egyenérték súlyából és az 1 liter térfogatra történő átszámításból adódó érték.

Posted in Vegyész | Tagged , , , | Leave a comment