Nos megvolt az Apokalipszis utáni első repülőutam is. (Mondjuk akkor 2013 = A.u. 1) A cél nem volt más, mint Skandinávia közepének közepe, a svédországi Östersund. Az utat már az első nap számos kalandos, bosszantó vagy már-már nevetséges esemény tarkította, de csak sikerült túlélnünk mind az öt napot. Lássuk hát, hogyan is zajlott egy egyetemi üzemlátogatás az acél, a tej, a kotonfutárok és a szőke lányok hazájába.

A Storsjön Östersundnál és Frösön falucska a háttérben

Kedd reggel hajnalban mindenki szépen kivonult a Liszt Ferihegyre, hogy a remek WizzAirrel megkezdhessük utunkat Stockholm felé. Már a repjegy vásárlásánál kiderült, hogy mi a különbség egy nem fapados pl. Lufthansa és egy erősen fapados pl. Wizzair között. A WizzAir remek módon, 4990 forintért hirdet jegyeket. Ez szép és jó, azonban az összár a következőkből állt össze: viteldíj + foglalási díj + csomagfeladási díj + check-in díj. Ha mindezt összeadod máris ott vagy 25k körül, ami kb. 10k-val olcsóbb mint a SAS lett volna. Szóval induláskor mi a csomagfeladással szívtuk meg, ugyanis nem úgy van, mint a szokásos 1 táska a kabinba meg 1 táska feladásra, hanem összesen lehet 1 táskát felvinni. Ez nagyszerű volt, mivel minden 2 táskával sorolt ki s mivel nem akartuk már az út elején költségekbe verni magunkat, gyorsan összedobtunk mindent egy táskába, kialakítva így egy kb. 40 kilós pakkot. Igen, a csomag súlya nem, a mérete számít. Szóval a gépre felvihettem volna akár egy 51x40x55 cm-es ólomtömböt, aminek a súly 1,5 tonna, akkor azt is megtehettem volna, mert a méretkorlátokat nem léptem át. Ennyit a WizzAir üzletpolitikájáról. A gépen is természetesen mindenhonnan jött, hogy költsünk el 1-5€-t számunkra szükségtelen dologkra, így pl. ha veszünk egy szenyát meg egy ücsit, akkor ingyé’ kapunk egy csokit. Ujjé…

A WizzAir Airbusa a norrköping-i repülőtéren

Ne tévesszen meg senkit, hogy a gép a Linköping közelében fekvő Skavsta repülőtér helyett, a 100km-rel odébb fekvő Norrköpingre érkezett. A WizzAir másik ajándéka egy kis ingyen körút volt Svédország déli részén. Menet közben kiderült ugyanis, hogy az eredeti repülőtéren, tehát Skavsta-n, akkora havazás van, hogy nem tudnak repülőket fogadni, így kénytelenek voltunk máshova menni. Persze utóbb kiderült, hogy a landolásunk előtt, ismét megnyitották az említett repteret úgyhogy jók voltunk. Annyira nem örültünk a kényszer kitérőnek, tekintve, hogy 3/4 4-re a stockholmi pályaudvaron kell lennünk, különben lekéssük a vonatot és egy másik jegy biztosan lett volna 100k+ négyünknek. S ekkor volt fél 2 és még távolabb kerültünk a fővárostól. Még fél óra alatt sikerült buszokat intézni, így kb. 2 körül sikerült elindulni Skavsta (!) felé. Megérkezvén gyorsan átcuccoltunk immáron a tényleges transzferbuszunkra, hogy 5 perccel a vonatindulás után megérkezzünk Stockholmba. De mit ád Isten, a vonatunk 13 perces késéssel indult, így én kb. 5 óra tájában vetődtem be a vonat ajtajába és kijelentettem a kővé dermedt kalauznak, hogy innen senki sehova, amíg a többiek ide nem érnek és fel nem szállunk a vonatra. Végül minden jól sikerült és fél óra múlva már Arlanda reptere alatt hasítottunk 200-al, egy nem egészen magyar szocreál ihletésű szerelvényen.

Elég gyakran hasított ennyivel az SJ X3000 vonata

Pont ott voltunk

És az SJ X3000 szerelvény kívülről

Sajnos itt már 4 körül sötét volt, úgyhogy nem sokat láttunk az öt és fél órás vonatút alatt. Az út további része eseménytelenül telt el, éjfél előtt nem sokkal megérkeztünk Östersundba. Kis, pofás állomás, ahol még a peronokon is volt wi-fi, így egészen új élmény volt, hogy meg tudtam mutatni a környéket a rokonságnak telón keresztül. A szállodában lecuccolva gondoltuk éjfél után nyitva lesz még valami, úgyhogy elmentünk felfedezni a várost. Tök kihalt minden, minden ablakban kis olvasólámpák és 30-50 centi hó. A kitaposott részek viszont meredeken csúszósak voltak, aminek köszönhetően a BME Energetikai Gépek és Rendszerek tanszék munkatársa kegyetlen nagyot borult. Elsőre nem tűnt súlyosnak a dolog, azonban mikor a derék tanerő szédüléssel és hányingerrel lefeküdt az első buszmegállóban, akkor mehetett a pánik, hogy kinek dobhatom fel az Ursäkta vet du var är sjukhuset? kérdést. Szerencsénkre valami redneck arra kószált, így rövid úton az ambulancián voltunk, ahol kb. a magyarországihoz hasonló egészségügy és annak dolgozói fogadtak. Miután letolmácsoltam kb. 3/4 órán keresztül az áldozat és a kórház személyzete valamint a kórház személyzete és a biztosító között, végre hajnali negyed 3-kor sikerült ágyba kerülni.

Östersund főtere

Másnap aztán fogadott minket a hagyományos svéd étkekből összeállított reggeli. Volt itt tea, kávé, többféle gyümilé, ilyen Wasa kétszersült (wasabröd, knäckebröd), sonka, többféle kenyér, kaviár(!) meg ilyen rákos bigyók. Jóféle kaja volt. Finom is és jól is lehetett lakni. Az aznapi program az volt, hogy kiderítsük, hogy hol van az a Skutan. A Skutan egy konferenciaterem, amit a Jämtkraft AB lugnvik-i hőerőművében találhatunk meg. Just FYI. Ezen a napon tehát Lugnvik felé vettük az irányt, átkelve a Storsjön jegén, hóvárakat, kutyaszánokat, biogáz-kutakat és takaros faházakat nézegetve.

Még mindig a Storsjön

Biogáz-kút Lugnvik közelében

Pofás piros svéd faház

Némi kószálás után felfedeztük a gyárat, majd megtettük ugyanezt az utat visszafele. A városban találtunk egy remek ICA nevű boltot, ahol mindenféle finomságot és Julmust-ot tarháltunk. Másnap aztán jött ugye a gyárlátogatás, amit már leírtam. A szülinapomat megünnepeltük eredeti, autentikus svéd italokkal, mint pl. az Unicum. Harmadnap aztán ismét szabad program, amit költséghatékonyan megoldva, sétálással töltöttem, így felfedeztem, hogy a tavon egész messzire el lehet sétálni. Túljutottam a hosszabbik hídon is majd elkapott egy remek hóvihar. Megcsodáltam a távolban felsejlő hegyvonulatokat, a stég alá fagyott 20 centi vastag jeget és az egész tájat.

A Skandináv-hegység távolban felsejlő vonulatai

Stég alá szorult jégtömbök

Stég alá szorult jégtömbök

Házak Frösön faluban

Jól kifulladtam a séta után, úgyhogy ledöglöttem kockulni. Kerítettem még néhány képeslapot, fotóztam pár vonatot, aztán eljött a pillanat, hogy felmásztunk a Duved felől érkező, kicsivel hagyományosabb IC-nkre Stockholm felé. Bár Stockholmban is eltöltöttünk egy estét, sajnos a városból idő szűke miatt semmit nem láthattunk azt kivéve, amit a taxiból meg a buszból.

Összességében nagyon jó kirándulás volt, az első nap izgalmait leszámítva, úgyhogy próbálkozok Erasmussal is kijutni, ha a 2 hét múlva kiderülő MIT-s felvételi eredmények kedvezőtlenül alakulnának. Végezetül nézzétek meg egy Bombardier Traxx és egy NoHAB TMZ szenvedését az östersund-i állomáson: