Időközben természetesen nem mardhattak el a rendszeresen portyák Tajvan szigetén sem, így a diszkriminatív szempontok alapján osztogatott kedvezményes Taipei 101 belépőktől kezdve, a remek kaohsiung-i AirBnB-n át a Taichung környéki kilátókig ismét újabb arcait ismerhettem meg az országnak. A sok ázsiai jóság mellett egyébként egy kevésbé szimpatikus jelenségre is felfigyeltem, melyből sajnos Tajvan is kiveszi a részét. Az ázsiai fiatalok ugyanis Malajziától kezdve Japánig rendkívül poénosnak / trendinek tekintik a náci egyenruhákat, a karlendítést és az ehhez kapcsolódó egyéb díszleteket, melyre a legutóbbi példa néhány tajvani középiskolás bemutatója volt. Ugyanitt korábban már volt példa például fasiszta ételekre is, ám főleg az oktatás és a távolság miatt talán kevesen fogják fel ezen szimbólumok és magatartás súlyát. Valahol szánalmasnak találom így azt, hogy olyan emberek játsszák a divatos nácit, akik közül sem saját maguk, sem rokonaik nem tapasztalták meg a nácik „áldásos” tevékenységét, illetve jó eséllyel annak elveivel sem lehetnek tisztában, így, az USA-ban neo-nácit játszó dilettáns csürhével együtt az ilyesféle magatartás Németország és más európai országok számára is ostobán nevetségesnek és taszítónak hat. Ezen események jogi következményeit tekintve úgy tűnik hát, hogy nem csak a „nyugat” embere érzéketlen, bár Európában vagy az USA-ban Mao Ce-tung, Chiang Kai-shek vagy éppen a Kuomintang jelmezek ritkábban bukkanak fel mint tiltott önkényuralmi jelkép, bár annak tükrében, hogy az ismert tömeggyilkosságaik ellenére az előbbi két vezetőnek is van egy-egy szép méretű emlékműve Pekingben és Taipei-ben is, ezen nemzetek értékrendje láthatóan eltér a nyugatitól. A kezdeti picsogást követően lássunk inkább mi zajlott a Tajvan déli részén fekvő Kaohsiung-ban.

Zuoying és a Lótusz-tó (蓮池潭) éjszakai látképe.

Zuoying és a Lótusz-tó (蓮池潭) éjszakai látképe.

Egyetlen Zoe-m ugyanis úgy döntött, hogy pár hétvége erejéig visszatér az alma mater-be, hogy okleveles kínai oktató válhasson belőle, így az elmúlt 12 hétből kb. 6-ot együtt töltöttünk Tajvan második legnagyobb városában. Látogatásaink során, míg ő okult, én főleg vonatokat vadásztam illetve mélyítettem ismereteimet az egykori tajvani cukorgyártás homályos múltjában. Szintén első látogatásunkkor készült az első kép is, mely történetesen az AirBnB-s szállásunk tetőkertjéből készült. A viszonylag baráti, éjszakánként 2000 tajvani dollárért kivehető, egyébként 13. emeleti szobához remek kilátás is társult, így jó időben Kaohsiung egészen nagy szeletét belátni. Aki szintén érdeklődik az ajánlat iránt, az akár Booking.com-on is megtalálhatja a lakást hirdető hölgy profilját.

Xinzuoying vasútállomás környékének látképe.

Xinzuoying vasútállomás környékének látképe.

A kibérelt lakásban így főleg a kilátás vitte a prímet, ám sajnos a további hétvégékre már nem sikerült ezt a remek helyet lefoglalnunk, így később Zoe barátnőjénél vagy véletlenszerű hotelekben húztuk meg magunkat. Zoe kínai fejtágítása egyébként számomra sem volt hasztalan, hiszen sok új és érdekes dolgot tudtam meg egyes kínai karakterek eredetéről illetve hogy milyen tanulási stratégiák lehetnek segítségünkre ezek memorizálásakor. Aki egyébként szintén érdeklődik e terület iránt, annak tudom ajánlani a Hanzi Tree (漢子樹) sorozat darabjait, melyek képes magyarázatokkal mutatják be az egyes karakterek kialakulásának folyamatát.

A Hanzi Tree könyvsorozat segítségével megismerhetjük az egyes írásjegyek fejlődését, ám a könyvhöz alapszintű kínai nyelvismeret is ajánlott.

A Hanzi Tree könyvsorozat segítségével megismerhetjük az egyes írásjegyek fejlődését, ám a könyvhöz alapszintű kínai nyelvismeret is ajánlott.

Kaohsiung mellett természetesen nem maradhatott el az ország északi részének meglátogatása sem. Egy kellemes hétköznap, a késő őszi esőzések közepette érkeztünk meg Taipei-be, ahol tartózkodásunk alatt az idő gyakrolatilag változatlan maradt. Eredetileg szerettük volna a közelben lévő Pingxi vasútvonal eldugott kis településeit felfedezni, ám az idő változékonysága miatt inkább úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk el Taipei-t. Első utunk így a Dihua utca és a Xia Hai templom (霞海城隍廟) felé vezetett. A véletlenszerűnek tűnő, méreteiben sem igazán grandiózus templom Taipei egyik leghíresebb vallási épülete, melyet 1856-ban alapítottak és azóta Taipei városának egyik istene is itt „lakik”. Napjainkban mindenféle társadalmi rétegből érkező látogató megfordul a templom oltára előtt, boldog életért imádkozva, míg a kínai mitológia szerint a város istenei óvták a falakat, szükség szerint esőt hozott és elűzték a betegségeket. Mára ugyan a városfalak már eltűntek, az isten tiszteletére minden év május 13-án felvonulást rendeznek.

Taipei városi istenei.

Taipei városi istenei.

A Dihua utca egyébként a templom mellett számos különféle kis üzletet is takar, melyekben az idegen látogató számára egzotikus ételeket, italokat, konyhai alapanyagokat találunk. A nyúzott medúzabőr megvizsgálása után a város másik oldala felé vettük utunkat, hogy végre bevegyük a Taipei 101-et. A torony felé haladva eltűnődtem azon, hogy ez bizony nem is olyan régen még a világ legmagasabb épülete is volt, ám még mielőtt azonban belevetnénk magunkat az élménybe, egy kis, viszonylag eldugott étteremben felpakoltunk némi bao-val.

Taipei marhahúsos bao a Zhuang Ji (莊記小館) étterem kínálatából. A személyzet már angol menüvel is készült, úgyhogy valószínűleg nem mi leszünk az első külföldiek az étteremben.

Taipei marhahúsos bao a Zhuang Ji (莊記小館) étterem kínálatából. A személyzet már angol menüvel is készült, úgyhogy valószínűleg nem mi leszünk az első külföldiek az étteremben.

Plot twist: Az indokolatlanul drága márkákkal telepakolt plázán átvágva a Taipei 101 bejáratához értünk, ahol csalódottan tapasztaltuk, hogy én még a felhős kilátást sem fogom megtapasztalni. Ennek oka ugyanis az, hogy az UDN.com-on talált kedvezményes jegy csak tajvaniak számára vehető igénybe, úgyhogy bizony én nem nézhetem meg 240 dollárral kevesebbért az épületet kiegyensúlyozó golyót. Beletörődve abba, hogy másfél év után még most sem láthatom belülről a Taipei 101-et, a közelben lévő Sun Yat-sen emlékmű felé indultam, hogy míg asszonyék a felhőket vizslatják, némi sétával múlassam az időt. Nyilván vehettem volna 600 dollárért teljesárú jegyet, ám a kilátás minősége pont egyenesen arányos lett volna a kedvezményes jegy árával, így inkább nem erőltettem kidobni egy jó vacsora árát. Félreértés ne essék, néha hihetetlen jó ajánlatokat ki lehet fogni a fentebb említett weboldalon, ám figyeljünk arra, hogy a jegy ne csak „guórén” (國人), vagyis tajvani állampolgárok számára legyen elérhető.

A Taipei 101-es látogatás számomra ezúttal már a jegykiadásnál véget ért.

A Taipei 101-es látogatás számomra ezúttal már a jegykiadásnál véget ért.

Aki számára viszont nem ismeretlen a kínai-tajvani történelem vagy esetleg látta a Kínai történet c. sorozatot, annak nem lehet ismeretlen Sun Yat-sen (孫逸仙) neve sem. A jóember, Chiang Kai-shek mellett, Tajvan legnagyobb alakjai közé tartozik, sőt, egyenesen a „Nemzet Atyjaként” tekintenek rá. Sun Yat-sen életének és tevékenységeinek története könyveket tölthetne meg, így róla most annyi, hogy egyike volt azoknak, akik a XIX. század végén határozottan fel kívántak lépni az idejétmúlt politikai és gazdasági berendezkedésű Qing dinasztivál szemben és Kína felemelkedését akarták elhozni.

Sun Yat-sen számos bankjegyen, így például a korábbi tajvani 100 dolláros bankjegyen is látható volt.

Sun Yat-sen számos bankjegyen, így például a korábbi tajvani 100 dolláros bankjegyen is látható volt.

Számos forradalmi kísérlet után többször is menekülni kényszerült Kínából, így emlékművei szerte a világban megtalálhatóak, többek közt Angliába, Japánban és Malajziában is. Munkásságát az 1911-es Xinhai forradalom koronázta meg, mikor végérvényesen sikerült felülkerekedniük a Qing dinasztia uralmán, melynek eredményeképpen létrejött a Mongóliát illetve Tajvant is magába foglaló Kínai Köztársaság. Tulajdonképpen tehát nemcsak Tajvan alapító atyjáról van szó, sőt, partnerünk tulajdonképpen semmit nem tett kizárólag Tajvanért, taipei emlékműve csupán mint az általa vezetett Kuomintang első elnökének szól, akik gyakorlatilag egészen 2016-ig irányításuk alatt tartották az országot. Az, hogy Tajvan és Kína miért számít többé-kevésbé külön országnak, az már egy külön kérdés, mely inkább az 1927-1950 közt zajló kínai polgárháborúhoz köthető.

Sun Yat-sen szobra a róla elnevezett emlékműben.

Sun Yat-sen szobra a róla elnevezett emlékműben.

A hatalmas parkkal kiegészített emlékmű környékét megközelítve először a „falun gong” kínai betiltásának és üldöztetésének ellenzőit találhatjuk meg, akik a Taipei 101 mellett valamilyen okból kifolyólag előszeretettel választják eme emlékművet is meditálásuk és demonstrációjuk lebonyolítására. A „falun gong”-ról sokkal többet nem akarok írni, de ebben a viszonylag többször nézős videóban kiválóan rávilágítanak a velük kapcsolatos egyik problémára, amiért be kéne szántani a jelenlegi, szimpatikus kínai kormányt. A Sun Yat-sen emlékműben így a demonstrálók mellett egy, a japán megadási nyilatkozat másolatát is tartalmazó kiállítást, illetve a szobrot felügyelő őrség őrségváltást is megtekinthetjük.

Díszegyenruhába öltözött őrség a Sun Yat-sen emlékmű csarnokában.

Díszegyenruhába öltözött őrség a Sun Yat-sen emlékmű csarnokában.

A múzeumi fejtágítást követően ismét egyesültem Zoe-ékkal, majd egy újra nekilódultunk, hogy egy Taipei-ben élő közös ismerősünkkel együtt elfogyasszunk egy remek japán jellegű vacsorát. A hosszú nap után a már korábban jól bevált Hey Bear Capsule Hotel felé vettük az irányt, azonban a korábbi csupa kellemes élményemet, ezúttal kb. ugyanennyi apróbb csalódással tudnám kiegészíteni. Mivel számítottunk rá, hogy ismét rendelkezésre fog állni a korábban ingyenesen biztosított papucs, törülköző stb., így egyikünk sem készült ilyesmivel, ám a szállásra érvén kiderült hogy ezeket már csak 20-50 dollárért lehet beszerezni. Nem egy hanyattvágó összeg, ám roppant pofátlannak tartom, hogy a Booking.com-on előzőleg nagy kedvezmennyel kínált ágyak árát ilyen módón kívánják kiegészíteni. Sokkal jobban fájt viszont az, hogy ágyainkhoz nem tartozott öltözőszekrény, így egyéb erre alkalmas hely híján koszos és/vagy vizes ruháinkat kénytelenek voltunk magunk mellett a kapszulában tárolni. Erre vonatkozó megjegyezésünket a hostel munkatársa azzal indokolta, hogy a szekrény nélküli kapszulák nagyobbak, ami nyilvánvaló hazugság, tekintve, hogy korábban már megszálltam itt, így ismertem a kapszulák dimenzióit. A hely egyébként még mindig szimpatikus, szívesen vissza is térnék, de a szállás forgalmának tekintetében ezt az ügyeskedést az árakkal ill. a kapszulákkal igazán feleslegesnek tartom.

Új Taipei látképe a Hey Bear Capsule Hotel épületének 10. emeletéről.

Új Taipei látképe a Hey Bear Capsule Hotel épületének 10. emeletéről.

Taichung-ba visszaérkezvén természetesen ismét derült idő következett, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy a korábban megváltott Sun Moon Lake kirándulójegyünket felhasználjuk. A Nantou Bus és egy véletlenszerű utazási iroda ajánlatával élve még áprilisban beruháztunk egy ilyen, fejenként 620 dolláros, biciklizős kirándulójegybe, mely Taichung-ból indulva retúr buszjáratot, 2 órás biciklibérlést, vízitaxit és más nyalánkságokat is tartalmaz, sőt, a buszon akár saját kerékpárjainkat is a tóhoz szállíthatjuk. A bérlet kiváltásához szükséges kupont bármelyik 7-Eleven, FamilyMart vagy hasonló üzletben megválthatjuk. Sajnos azonban pár nappal a kupon érvényességének vége előtt Zoe úgy döntött, hogy mégsem érdekli annyira a Sun Moon Lake, úgyhogy végül a kuponok visszaváltása következett. Akit ez szintén érint, az a taichung-i Gancheng buszpályaudvaron (干城客運站) válthatja vissza a kuponokat, darabonként 30 dollár kezelési költség fejében.

A Nantou Bus által kínált Sun Moon Lake kirándulójegyek egyike. A „convenience store”-okban kihelyezett automatákból megváltható kupon elővarázsolásához szükség lehet némi kínai nyelvtudásra, ám a „日月潭好行套票”-ra referálva jó eséllyel kaphatunk némi segítséget az üzlet személyzetétől.

A Nantou Bus által kínált Sun Moon Lake kirándulójegyek egyike. A „convenience store”-okban kihelyezett automatákból megváltható kupon elővarázsolásához szükség lehet némi kínai nyelvtudásra, ám a „日月潭好行套票”-ra referálva jó eséllyel kaphatunk némi segítséget az üzlet személyzetétől.

A Sun Moon Lake törlését követően azonban így sem maradtunk kirándulás nélkül, ugyanis Taichung közvetlen közelében két kellemes kilátót is találtunk. Ezek közül az egyik az Aofeng kilátó, mely Qingshui busz- v. vasútállomástól akár gyalog is megközelíthető. Sajnos mi elkövettük azt a hibát, hogy Taichung belvárosából a BRT-t (bus rapid transit) választottuk a vasút helyett, hiszen utóbbi gyorsabb és olcsóbb is lett volna. Az egyelőre csak a nevében „rapid” buszjáratok ugyanis csak a belvárosban állnak meg valamivel kevesebb helyen, így a Taichung külterületén található Qingshui legalább 1 órás buszutat igényel. Érkezésünkkor ráadásul már be is sötétedett, ám a park felé vezető út végig ki volt világítva, úgyhogy nem kellett a sötét, erdős vidéken kóvályognunk. A kilátóra felérve asztalokat és padokat is találhatunk, úgyhogy jobb időben akár némi elemózsiával is készülhettünk volna.

A Taichung közelében lévő Qingshui látképe az Aofeng kilátóból.

A Taichung közelében lévő Qingshui látképe az Aofeng kilátóból.

Pár nappal később, immáron kora reggel, egyedül indultam neki a másik, hasonló kilátással kecsegtető helyhez, mely Fengyuan közelében található. A hajnali órának köszönhetően, gyér autóforgalom kiséretében vágtam neki az útnak egy főút mentén, melyet itt-ott a nyitásra készülő reggelizőhelyek szegélyeztek. Célomhoz szerencsére végig kiépített út vezetett, így az emelkedőn való gyaloglás is könnyebb volt. További jó hír, hogy a rokkantak, idősek vagy lusták akár busszal is megközelíthetik a célpontot, a fengyuan-i busz 222-es vagy 223-as számú járatával, mellyel akár a végállomásig is utazhatunk. Szerencsémre ezúttal a szmogos, ködös idő is elmaradt, így egészen szokatlan távolságokba is el lehetett látni az egyébként mindössze pár száz méter magas dombon kialakított parkból. Utunk mementójaként a domról lefelé ereszkedve az annak tövében lévő árusoktól adott esetben még frissítőket, élelmet és napszemüveget, karkötőt is begyűjthetünk.

Fengyuan belvárosának látképe a Qiufengjia parkból. A teleobjektíves kép ne zavarjon meg senkit, a parkból remek természeti képződményeket is megcsodálhatunk.

Fengyuan belvárosának látképe a Qiufengjia parkból. A teleobjektíves kép ne zavarjon meg senkit, a parkból remek természeti képződményeket is megcsodálhatunk.

Most pedig ismét tajvani kulináris percek következnek: Némi különleges módon elkészített ételt kóstolhat az, aki felkeresi a Tai’an (泰安) állomás közelében található Sofa Garden (沙發后花園) éttermet (?), ahol helyben termesztett, tenyésztett csirkét, édesburgonyát és más zöldségeket készíthetünk „kòngyáo” (焢窯, vagy tajvani írásmóddal 控窯) stílusban. A hagyományosan vidéki emberek egykori, piknik-szerű sütési módja igen egyszerű. A sütni kívánt zöldségeket, húsokat becsomagolják, beáztatják, majd az előzőleg gúla alakban felhalmozott és meggyújtott faszénkupacba helyezik.

Kòngyáo (控窯) tűzhelyek, melyekben egész csirke, édesburgonya, taro és tojás készül.

Kòngyáo (控窯) tűzhelyek, melyekben egész csirke, édesburgonya, taro és tojás készül.

A kupacokat ezt követően ledöntik, a forró parázs így egyenletesen körbeveszi az ételeket. A parazsat földdel betakarva az hőt és az ételek csomagolásából felszabaduló párát is magában tartja, így gyakorlatilag minden lédús marad. Az alapanyagoktól függő sütési idő után a kupacot lapáttal és kis ásókkal szétbontják és kutatni kezdenek az ételek után.

Kòngyáo (控窯) bontási művelete, az előtérben néhány, már megmentett burgonyával.

Kòngyáo (控窯) bontási művelete, az előtérben néhány, már megmentett burgonyával.

A bontást viszonylag óvatosan kell végrehajtani, hiszen egy-egy rosszul irányzott vágás a lapáttal a csirkénkbe kerülhet. Bár esetünkben a szakképzett személyzet nagy gonddal bányászta ki számunkra az egyes ételeket, pár félbevágott tojás azért felkerült a veszteségek listájára. A becsomagolt ételeket azután óvatosan kibontják majd a papírban összegyűlt szafttal együtt szervírozzák. Esetünkben a húshoz és a krumplifélékhez rizs, káposzta, bambuszból készült leves meg némi mandarin tartozott, melyet jóféle „melon tea”-vel öblítettünk le.

A földből kibányászott húst papírral együtt szolgálják fel, mely felfogja a húsból kiáramló nedveket. Bár számomra ez a lé kicsit savanykás, földízű volt, a helyiek előszeretettel locsolgatták vele rizsestálkájuk tartalmát.

A földből kibányászott húst papírral együtt szolgálják fel, mely felfogja a húsból kiáramló nedveket. Bár számomra ez a lé kicsit savanykás, földízű volt, a helyiek előszeretettel locsolgatták vele rizsestálkájuk tartalmát.

Szintén gasztrónomiai élménytárunk bővítésére szolgált egy japánosnak kinéző, ám inkább tajvani-kínai ételt terítő egység, az Ushi kézzel készített ramen-ek üzlete. Aki véletlenségből ismeri a Gintama c. anime sorozatot és látta a „Hard-boiled detective” részeket, az hasonló kialakítású, bárszékekkel körbepakolt bódét tapasztalhat, de, aki esetleg nem látta ezen részeket az is. A viszonylag emberes méretű csirkés és marhahúsos ramen-ek egyenként 160 dollárba kerültek, ám az üzlet meglehetősen egyedi értelmezéssel szervírozza a csirkehúst.

Csirkés ramen a taichung-i Ushi ramen (うし手工拉麵) kínálatából.

Csirkés ramen a taichung-i Ushi ramen (うし手工拉麵) kínálatából.

Menet közben a nyugati világ által agyonistenített vagy éppen a pokolig lenézett kínai gyógyászat egy szeletkéjét is sikerült megismernem egy gyógyító és egy gyógyszerészen keresztül. Drága apósomék még mindig erősen bíznak, de legalábbis hisznek az efféle praktikákban, köszönhetően annak, hogy a vizsgálat és a gyógymód is olyan minimálisan invazív, hogy a nyugati orvoslás bármikor megirigyelhetné. Egyik kellemes este felkerekedtünk hát, hogy meglátogassunk egy remete orvost Taichung szívében. Akinek vannak gyűjtőgető nagyszülei, az valószínűleg el tudja képzelni, mennyi kacat halmózodhatott fel a majdnem 90 éves úr házában, aki két roncs biciklit félre tolva invitált bennünket néhány korhadt sámlira. A vizsgálat igazából néhány perces beszélgetés volt csupán, doktorunkat ugyanis jobban érdekelte személyem illetve más, aktuálpolitikai események. Mindazonáltal többek közt az is kiderült, hogy az efféle orvoslás kifejezetten jövedelmező, hiszen például egy korábbi páciens egy kellemes Mercedes C-osztállyal honorálta az öregúr szolgálatait. A vizsgálat így, ha másra nem is, legalább a tajvani szókincsem fényezésére kiváló volt, hiszen Tajvanon az idősebb korosztály még jellemzően nem a manadarin, hanem a tajvani kínait használja.

Női bajok enyhítésére alkalmas kínai medicína, melyből napi háromszor öt kanállal kell bevenni, folyadék nélkül.

Női bajok enyhítésére alkalmas kínai medicína, melyből napi háromszor öt kanállal kell bevenni, folyadék nélkül.

A gyógyszerészünk már valamivel cizelláltabb, kellemes kirakattal rendelkező üzletben fogadott bennünket. Jelenlétem itt újabb érdeklődő kérdéseket szült, majd ezt követően az előkészített kínai gyógyszerek felé fordult a figyelmem. Ezek közül leginkább a „mellnövelő” por tetszett leginkább, mely létezésének tükrében csodálom, hogy az ázsiai hölgyek átlagban nem minimum DD-s kosarú melltartót hordanak.

A kegyetlen plasztikai sebészet ellen a kínai orvoslás tradícionális "mellnagyobbító" orvossággal küzd. Aki nem hiszi, az üsse be egy szimpatikus fordítóba a címkén is látható 豐胸 (fēngxiōng) kulcsszót.

A kegyetlen plasztikai sebészet ellen a kínai orvoslás tradícionális “mellnagyobbító” orvossággal küzd. Aki nem hiszi, az üsse be egy szimpatikus fordítóba a címkén is látható 豐胸 (fēngxiōng) kulcsszót.

Vendéglátunk ezt követően búcsúzóul még előkészített számunkra néhány válogatott gyógyszer alapanyagot, melynek neveit vagy hatásait ugyan nem fedte fel, de legalább láttam, hogy így készülnek az efféle, esetenként egészen mágikus hatású őrlemények.

Összedolgozásra előkészített alapanyagok, véletlenszerű kínai orvossághoz.

Összedolgozásra előkészített alapanyagok, véletlenszerű kínai orvossághoz.

Ezúttal ennyi lett volna a röpke tajvani összefoglalóm, ám utószóként még megemlíteném a valószínűleg japán behatás által ihletett „macskávézókat”, melyekben macskák társaságában fogyaszthatunk el egy-egy kávét vagy süteményt. Taichung-ban ezidáig két ilyen helyről is tudunk, ezek közül eddig egyet vizsgáltunk meg tüzetesebben, ahol azonban pechünkre csupán egyetlen macsekot találtunk. Ha jövőben még késztetést érzünk efféle kulináris élvezetekre, akkor valószínűleg a macskás éttermek közül az olaszos jellegű helyet is felkeressük.