Bő két éve koptatom már, jellemzően a Japán déli részén található Kyushu (vagy Kjúsú, ami megint csak hülyén hangzik, hiszen a japán „u” gyakran „ü”-nek hallatszódik, tehát helyesebb lenne a Kjűsű… Istenem, de rondán néz ki) szigetét, melyből Honshu és Hokkaido után a harmadik legnagyobb főszigetnek is inkább az északi részét, Fukuoka, Oita, Saga, Nagasaki, Kumamoto prefektúrákat ismertem meg behatóbban, de természetesen alkalomadtán Kagoshima, Miyazaki vagy éppen a kicsiny lakásomnak is otthont adó Yamaguchi prefektúra is terítékre került. Ez utóbbi ugyan nem Kyushu, de mit lehet tenni, ha egyszer itt lakom. Ezúttal sem szeretnék úti leírást vagy turistasegédletet gyártani, csupán megosztani néhány érdekességet, melyet ittlétem alatt én is szívesen vettem, legyen az kirándulóvidék, étel vagy éppen kulturális esemény.

A kitakyushu-i Kokura-kastély fák fölé magasodó épülete.

A kitakyushu-i Kokura-kastély fák fölé magasodó épülete.

Kyushu így önmagában lehet, hogy sokaknak nem túl beszédes, pedig, aki hallott már a Japánra ledobott két atombombáról, márpedig, aki átesett alapszintű történelem okításon az valószínűleg hallott, annak ismerősen csenghet Nagasaki neve, mely szintén Kyushu-n található. Sőt, az eredeti célpont, Kitakyushu is itt található, csak a bombatámadás napján a város fölött túl felhős volt az idő, így kénytelenek voltak a „B-tervben” szereplő várost szétdíbolni. De persze Nagasaki mellett ott van Kyushu legnagyobb városa, Fukuoka is, mely a legforgalmasabb légi, vízi és vasúti csomópont a környéken, hiszen Tokyo-ból érkezve vonattal vagy repülővel is jó eséllyel itt fogunk földet érni, ahogy a Dél-Koreából érkező kompok többsége is ide fut be. Kumamoto talán szintén felkapottabb lett 2016. tavasza óta, hiszen a térséget sújtó heves földrengések és az ezzel járó pusztítás kiváló alapanyagot szolgáltatott a nemzetközi médiának, de azt már lehet, hogy kevesebben tudják, hogy a hébe-hóba megélénkülő Aso vulkán is Kumamoto prefektúrában található illetve japán egyik leghíresebb AV filmsztárja, Tanaka Hitomi is itt született (ez utóbbi belső, céges infó keretében jutott el hozzám.). Az egyszerűen csak Japán „első számú onsen prefektúrájaként” számontartott Oita a hasonlóan elnevezett székhelye a közelben található Beppu-val és Yufuin-nal karöltve adják a régió onsen turizmusának triumvirátusát. A borítóképen is a Beppu-ban fellelhető megannyi, onsen fürdőből feltörő gőzfelhők láthatóak.

Beppu tengerpartjai a nyári szezonban szintén nagy népszerűségnek örvendenek, ám télen gyakran még parton sétáló emberrel sem találkozni.

Beppu tengerpartjai a nyári szezonban szintén nagy népszerűségnek örvendenek, ám télen gyakran még parton sétáló emberrel sem találkozni.

Oita, az onsen-paradicsom

Kyushu-i érdekességeket bemutató kicsiny táramat így kezdeném is Yufuin városával, mely kellemes, a Yufu-hegy oldalába épített ryokan-ok / onsen-ek tömegével hívogatja a turistákat. A csendes kis város kiváló helyszín a pihenésre és a természetjárásra egyaránt, így én is gyakran felkeresem egy-egy hétvége erejéig. A város Fukuoká-ból 2-3 órás vonatút segítségével érhető el, de az ide igyekvők gyakran repülnek először Oitá-ba, ahonnan közvetlen busz áll a Yufuin-ba indulók rendelkezésére. Akár busszal, akár vonattal érkezünk, elsőnek bizonyosan a nyüzsgő belvárost fogjuk megpillantani, ahol szuvenírboltok sokasága kínál Yufuin és környéke tematikájú édességeket, italokat, ruházati kiegészítőket. Hideg időben az utcán lévő kutaknál felmelegíthetjük kezeinket, de a buszállomásnál egy ingyenes lábfürdő, ashi-yu is várja vendégeit, ahogy az állomáson található, 160 yen-ért igénybe vehető társa is.

A Yufuin állomásán igénybe vehető ashi-yu kellemesebbé varázsolja a várakozás perceit még fagyos időben is.

A Yufuin állomásán igénybe vehető ashi-yu kellemesebbé varázsolja a várakozás perceit még fagyos időben is.

Az állomástól eltávolodva szövevényes, éppen csak autónyi szélességű kis utcák egész hálózatára bukkanhatunk, melyekben a legváltozatosabb portékákat kínáló üzletek bújnak meg, a helyi, ibrikbe töltött crème caramel-től kezdve a különféle, nem ehető kézműves termékekig. Az épületek közt még egy helyi hamburgerező, a „Yufuin Burger House”, majd a főutca elágazásánál két nagyobb áruház is megbújik. Utunkat folytatva a Kinrin-tó környékén találjuk magunkat, mely főleg ősszel, a színpompás lombkoronák megjelenésének idején népszerű, míg télen, „Szilveszer” napján újévi kagura műsort is megtekinthetnek az érdeklődők, melyhez ingyenes forró tea és egyéb, apróbb ételek is tartoznak.

A Yufuin-ban található Kinrin-tó (金鱗湖) egy közelben lévő forrásból nyeri vizét, így a tó pár fokkal melegebb, mint a környezete és még télen sem fagy be.

A Yufuin-ban található Kinrin-tó (金鱗湖) egy közelben lévő forrásból nyeri vizét, így a tó pár fokkal melegebb, mint a környezete és még télen sem fagy be.

Mi is ez a kagura? A kagura a japán „isteni szórakozás” (神楽) szóból elterjesztett változat, de mivel egyszerű leírni és kimondani, így senki nem igényelte, hogy angol vagy bármilyen más nyelven meghonosodjon ezen műfaj neve. A tradicionális, eredetileg kizárólag ünnepségek részét képező, shinto színjátszási forma sokat fejlődött az elmúlt évszázadokban, ám ma is az „élő hagyomány” egyik szimbólumaként tartják számon. Ha valakinek esetleg mond valamit a kabuki (歌舞伎), például a Tokyo-ban található Kabuki-cho (歌舞伎町) városnegyed megismerése után, akkor a kagura kapcsán is hasonló, ám kevésbé dinamikus, témájában különböző előadásra kell gondolni. A kagura előadásokon, zenés-táncos mivoltjukból kifolyólag, a hangszereken játszó „hayashikata” (囃子方) és a díszes jelmezbe és maszkba öltözött „maikata” (舞い方) szereplőket figyelhetünk meg, de természetesen ezeken belül is vannak egyéb kategóriák, például hangszerek szerint.

Részlet egy kagura előadásból. A képen a színjátszó maikata mellett megfigyelhetjük az ōdaiko (大太鼓) dobot is.

Részlet egy kagura előadásból. A képen a színjátszó maikata mellett megfigyelhetjük az ōdaiko (大太鼓) dobot is.

Yufuin-t elhagyva az Oita felé vezető úton és a Yufu-hegy lábánál találjuk magunkat, mely utóbbi közkedvelt kirándulóhely, hiszen relatíve könnyen, kevés mászással is megközelíthetjük az 1584 méter magas csúcsokat. A hegyre vezető (egyik) ösvény a Yufuin – Oita viszonylatú buszokkal érhetőek el, melyek a hegyoldalban kialakított szerpentinnek köszönhetően már önmagában is káprázatos kilátást biztosít. A túra legnagyobb részét így kellemes gyaloglás teszi ki, némi kézzel-lábbal történő mászásra csak az utolsó néhány méteren van szükség, de kellemes tempóban, 2-3 óra alatt megtehető az egész út. A csúcson valószínűleg akkor is fogunk jópár „lelki társunkkal” találkozni, ha adott esetben nem sok felfelé igyekvő túrázóval találkoztunk, hiszen a csúcsra még legalább öt másik, változó nehézségű út vezet. Különleges előkészületekre nincs szükség, ám számoljunk vele, hogy a csúcson már érezhető lesz a hőmérséklet különbség, így készüljünk vastagabb ruházattal, magas kalóriatartalmú ételekkel, itallal. A csúcson ugyanis opcionális havon kívül csak az aktuális magasságot hirdető táblákat / oszlopokat, illetve szerencsehozó Buddha szobrocskát találunk, akinél adott esetben lehet párezer yen apróban, de ne ezzel próbáljuk fedezni az útiköltségünket.

A Yufu-hegy felé vezető legnépszerűbb ösvény bejárata 780 méteren. A környék mindenvédelmi terület, így viselkedjünk ennek megfelelően, illetve a bejáratnál található túrabotos dobozba is illik visszavinni az általunk kivett darabot.

A Yufu-hegy felé vezető legnépszerűbb ösvény bejárata 780 méteren. A környék mindenvédelmi terület, így viselkedjünk ennek megfelelően, illetve a bejáratnál található túrabotos dobozba is illik visszavinni az általunk kivett darabot.

A közelben azonban egy másik, „extrémebb” kialakítású mászási lehetőség is található a Tsuwado-hegy (津波戸山) személyében, mely ugyan csak 529 méter magas, az odavezető úton bizony szükségünk lesz némi erőnlétre, hogy a meredek, gyakran teljesen függőleges sziklaoldalakra kihelyezett láncok segítségével fel vagy le tudjunk ereszkedni. A hely jelenleg még olyannyira eldugott, hogy Google Maps se találja, de az ösvény kezdete és vége nagyjából itt található, innen északkeleti irányban haladva érhetjük el a hegy bejáratát képező kaput. Maga a helyszín jó egy órás autóút Yufuin-ból és Beppu / Oita felől is, de saját jármű híján Nishi-Yashiki (西屋敷) állomástól gyalog mindössze pár perc. A túra során főleg erdőkben fogunk haladni, ám utunkat apró Buddha szobrok is szegélyezik, melyekből összesen 88 darabot kellene találnunk, ám ezidáig ez olyannak sem sikerült, aki már legalább 6-7 alkalommal végigment az útvonalon. A csúcs, magasságaiból adódóan, nem fog végtelen kilátást lehetővé tenni, ám az alattunk haladó völgy és más, geológiai képződmények hasonlóan kellemes látványt ígérnek. Különösebb felszereléssel itt sem érdemes készülni, ám jobb, a mászást elősegítendő, vastagabb kesztyűvel illetve nagyobb mennyiségű étellel, itallal érkezni, hiszen, a Yufu-heggyel ellentétben, a közelben nem található semmilyen utánpótlást biztosító létesítmény.

Az Oita prefektúrában található Usa (宇佐) városának közelében nem túl magas, ám annál látványosabb csúcsokat is bejárhatunk.

Az Oita prefektúrában található Usa (宇佐) városának közelében nem túl magas, ám annál látványosabb csúcsokat is bejárhatunk.

A sok mászkálás után ki ne akarna egy jót enni? Látogatóként nyilván szeretnénk valami helyi, ámde számunkra is elfogadható ízvilágú ételt keríteni, így erre alkalmas lehet a sushi (寿司), amennyiben nem viszolygunk a mirin enyhe ízétől. A közhiedelemmel ellentétben a sushi napjainkban már nem csak hal, rák, polip stb. és rizs keveréke, hanem gyakran zöldség (pl. uborka, avokádó) vagy akár sültek is. Japán-szerte megtalálhatóak a kisebb-nagyobb sushi éttermek, melyekben biztosan mindenki megtalálja a kedvére való falatokat és bár otthon, a szükséges elkészítési idő és alapanyagok miatt csak ritkán készül, továbbra is szerves részét képezi a mindennapok étkezési kultúrájának. Beppu-ban így például a Sushi Meijin kínál running sushi szolgáltatásokat, tányéronként 100 yen-ért. Helyünk elfoglalása után egy képernyőn keresztül adhatjuk fel rendelésünket, melyet ezt követően automatizált „tálcák” segítségével juttatnak el az asztalunkhoz. Evés közben időnként néha sorsolás is zajlik, így szerencsés esetben gazdagodhatunk egy-két tányér extra ennivalóval is.

Népszerű „ikura” sushi (いくら寿司), mely halikrából, ubrokából, rizsból és az ezeket körülölelő „nori” (海苔, szárított alga) lapból áll.

Népszerű „ikura” sushi (いくら寿司), mely halikrából, ubrokából, rizsból és az ezeket körülölelő „nori” (海苔, szárított alga) lapból áll.

Nyilván akik nem szívlelik a sushi-t, azok továbbra is találhatnak maguknak szimpatikus ételeket a megannyi sushi, kagyló, polip és egyéb, sztereotip ételeken felül, így tisztességes számban találhatunk tészta (ramen, udon, soba, somen stb.) és „húsos” ételeket (pl. shabu-shabu, teppanyaki, okonomiyaki, sukiyaki, teriyaki stb.) is kínáló helyeket. Bátran próbáljuk ki hát ezek közül is valamennyit, de természetesen hiba lenne úgy távozni, hogy nem ettünk valamelyik halpiacon is. Amennyiben ryokan-ban (旅館, hagyományos jellegű szállás) szállunk meg, úgy jó eséllyel tradicionális és modern elemeket is felvonultató reggeliben és/vagy vacsorában is részünk lehet.

A kis tálkákban található, jellemzően zöldségekből és tofu-ból álló köretet leves és a modernebb kivitelű csirkecomb teszi teljessé. A lefordított tálkába ízlés szerint szedhetünk rizst az étkezőben elhelyezett rizsfőzőből.

A kis tálkákban található, jellemzően zöldségekből és tofu-ból álló köretet leves és a modernebb kivitelű csirkecomb teszi teljessé. A lefordított tálkába ízlés szerint szedhetünk rizst az étkezőben elhelyezett rizsfőzőből.

Kitakyushu, a régió bulinegyede

Oita onsen-ekkel teli vidékétől Kyushu északi vége felé húzódva a már korábban is említett Kitakyushu városában találjuk magunkat, melynek neve már önmagában is hirdeti, hogy bizony nagyon Észak-Kyushu-n vagyunk (kita (北) = észak). A napjainkban élénk iparral rendelkező várost korábban, a második világháború alatt, számos sorstársához hasonlóan alaposan megszórták bombákkal, sőt, mint olvasható volt, a második atombomba támadás célpontja is ez a város lett volna Nagasaki helyett. A Kyushu felé igyekvő turisták gyakran egyszerűen átszáguldanak ezen a régión, hiszen az ismertebb Fukuoka mindössze pár perc shinkansen-nel illetve az imént említett Beppu / Oita régió felé is itt tudunk átszállni. A Kokura (小倉) névvel is illetett negyedben, a JR állomás környéki kis utcákban jelentős éjszakai élet figyelhető meg, így a késő esti órákban érdeklődő pillantásokat válthat ki a nyugatról érkezett látogató jelenléte az „izakayá”-k (居酒屋) előtt részegen tántorgó, öltönyös „munkások” köreiben. A legtöbb japán várossal ellentétben itt tisztes számban kaphatunk ajánlatokat kétes erkölcsű, változóan dekoratív hölgyektől, illetve egyes források a „yakuza” jelenlétét sem zárják ki. Kitakyushu így kifejezetten ajánlható azoknak, akik kellő óvatosság mellett képesek elmerülni az éjszakában, de azok is találhatnak itt érdekességeket, akiket mindez hidegen hagy.

A Kitakyushu városában található Kokura-kastély részlete.

A Kitakyushu városában található Kokura-kastély részlete.

A korábban már kétszer is látott Kokura-kastély illetve annak parkja az év bármely szakában kellemes időtöltést kínál, hiszen az épületen felül a kiállított virágokban és bonsai-okban is gyönyörködhetünk. A kastély részét képező kert, illetve a képen is látható őrtoronyban kialakított múzeum valamint a Matsumoto Seichō, japán író tiszteletére kiállított gyűjtemény együtt 700 yen-ért látogatható, ám a bonsai-ok és / vagy virágok nyilvános helyen találhatóak.

A Kokura-kastélynál kiállított, Mikado (みかど) és Ryūhaku (竜白) nevű bonsai-ok.

A Kokura-kastélynál kiállított, Mikado (みかど) és Ryūhaku (竜白) nevű bonsai-ok.

Nagasaki, az atombomba-támadás után 70 évvel

Kyushu nyugati része felé indulva, Saga prefektúrán átvágva érhetjük el Nagasaki városát, mely a Farkas (Wolverine) c. film révén már a hollywood-i popkultúrába is betört. A Fukuoká-tól mindössze szűk két óra vonatútra található kikötőváros, melynek körzetébe számos kisebb-nagyobb, jellemzően halászfalukkal benépesített sziget tartozik, szintén közkedvelt kirándulóhely külföldiek és helyiek köreiben egyaránt. A szigetek közül az egyik legkülönlegesebb, az egykori szénbányászat mementójaként fennmaradt „Gunkanjima” (軍艦島) vagy „Hashima” (端島). A térségben még a XIX. század elején fedeztek fel nagyobb mennyiségű kőszenet, melyet a tengerfenékről gyűjtöttek be. A munkások közeli elhelyezése végett a Mitsubishi Goshi Co. (igen, ez majdnem ugyanaz a cég, mint amelyik az autókat is gyártja) 1910-től hatalmas, tájfunbiztos betonépületeket építtetett a szigetre, melynek lakossága 1959-ben az 5200 főt is meghaladta. A ’60-as évektől kezdve azonban az olaj lassan Japánban is átvette a fő energiahordozó szerepét a széntől, így ez utóbbi bányászata leáldozott, a hashima-i bányászvárost pedig 1974-ben végleg bezárták. A szigetet 2009 óta látogathatja bárki, így Nagasaki-ban két kompkikötő és számos cég áll az érdeklődők rendelkezésére, 3500-4500 yen-es „all inclusive” (retúr komp, szigetre lépés díja) viteldíjak mellett.

A Nagasaki prefektúrában található elhagyott bányászváros, Gunkanjima / Hashima látképe.

A Nagasaki prefektúrában található elhagyott bányászváros, Gunkanjima / Hashima látképe.

Nagasaki-ba visszatérve természetesen hiba lenne úgy távozni, hogy nem teszünk egy kört az atombomba-támadás emlékére állított parkban. Nagasaki belvárosától kifelé haladva villamossal Matsuyamamachi (松山町), vonattal Urakami (浦上) megállónál leszállva, pár perces séta után érhető el a park illetve a hozzá tartozó múzeum is. Mint ismeretes, három nappal a Hiroshimá-t ért támadás után, 1945. augusztus 9-én, a kitakyushu-i akció kudarcát követően az atombombát szállító B-29-es bombázó Nagasaki felett jelent meg, mely mintegy 9000 méter magasból engedte ki halálos rakományát a Mitsubishi Nagasaki Fegyvergyárak üzeme felett. Nagasaki lakossága akkoriban nagyjából 240000 fő lehetett, ebből mintegy 74000 azonnal meghalt a detonáció pillanatában, míg ugyanennyien szenvedtek maradandó sérülést, a Nagasaki-ban található lakóházak 36%-a pedig szintén megsemmisült. A „Peace Park” és a bomba robbanását jelképező emlékmű így egymástól néhány méterre található, utóbbinál egy koraberi épületelem is fennmaradt.

Az atombomba robbanás epicentrumát jelképező emlékmű és egy korabeli épület maradványai Nagasaki-ban.

Az atombomba robbanás epicentrumát jelképező emlékmű és egy korabeli épület maradványai Nagasaki-ban.

Mindezek mellett Nagasaki-ban érdemes időt szentelni az Inasa-hegy tetején található parkra illetve az ehhez tartozó „libegőre” is, melyből szép időben, nappal és éjszaka is kiváló kilátás nyílik a városra és környékére.

Kumamoto, ahol Kumamon lakozik

Kumamoto, pontosabban Kumamoto prefektúra, tavaly, 2016. tavaszán került be a nemzetközi médiába, miután heves földrengések sorozata rázta meg a környéket, melynek kapcsán talán páran előkapták az atlaszt vagy a Google Maps-t. Bár a Kumamoto-kastély is megrongálódott, a legjelentősebb károk nem is a városban, hanem annak közelében, az Aso térségben keletkeztek, számos ember elveszítette otthonát, akik még hónapokkal az események után is átmeneti szállásokon kényszerültek meghúzni magukat. A rengéseknek napjainkra már viszonylag kevés nyoma van, az utakat, vasutakat és épületeket helyreállították, így főleg a régi, hosszas restaurációt igénylő épületekben láthatunk még érdemi nyomokat.

Kumamoto belvárosának részlete.

Kumamoto belvárosának részlete.

Kumamoto városa főleg az Aso-vulkán és a Kuma-völgy felé induló kirándulók körében népszerű, míg maga a város kastélyával, fürdőivel, ételeivel várja a kirándulásban megfáradt vagy éppen a túrázásra készülő utazókat. A JR Kyushu ráadásul hétvégéken és ünnepnapokon gőzmozdony vontatású kirándulóvonatot kínál a látogatóknak, mellyel egész napos élményvonatozás keretében, különleges helyeket bejárva juthatunk el Kagoshimá-ig. Ezenfelül Kumamoto állomásától nem messze egy ódon szentélyt is felkereshetünk, melynek története egészen 934-ig, Shinpei (承平) császár uralkodásának idejéig nyúlik vissza, ám maga a ma is látható épületegyüttes 1632-ben épült, illetve a ma is ismert Kitaoka-szentély (北岡神社) nevet is jóval később 1868-ban kapta csak meg. A szentély kertje tökéletes hely némi kikapcsolódásra, hiszen azt sűrűn övezik fák és bokrok, melyek jól felfogják a város, egyébként nem túl hangos zaját. Amennyiben lelkes shuin (朱印) gyűjtők vagyunk, úgy 300 yen-ért beszerezhetjük itteni példányunkat.

A kumamoto-i Kitaoka-szentély látképe.

A kumamoto-i Kitaoka-szentély látképe.

Említettem korábban Kumamon-t is, mely Kumamoto kabalaállata, de Japán-szerte számos plakáton, terméken találkozhatunk vele, sőt, híre még egészen Kínáig is elért, ahol köztudottan nem szívlelik a japánokat (az általuk kreált szellemi vagy fizikai termékeket viszont annál inkább). A hivatalosan くまモン, tehát hiragana és katakana írásjegyeket is tartalmazó névvel illetett kabalaállatka 2010-ben látta meg a napvilágot, ám az igazi sikert a 2011-es Yuru Character Grand Prix hozta meg, ahol Kumamon mintegy 40000 szavazattal utasította maga mögé Aichi prefektúrából érkező vetélytársát. Ezt követően, az egyébként védjegymentes kabalaállat elképszetős sikert futott be és napjainkban is Kumamoto prefektúra egyik legismertebb szimbóluma, igaz, pár éve, 2015-ben sokan túl ducinak találták.

Kumamon matricák a Facebook Messenger alkalmazásban.

Kumamon matricák a Facebook Messenger alkalmazásban.

Első körben ennyit gondoltam elhinteni Kyushu ezen vidékeiről, azonban hozzá kell tenni, hogy a látnivalók csupán töredékét soroltam fel, vegyítve a népszerűbb / ismertebb és a kevésbé híres helyszíneket is, melyek összesen talán elegendőek lehetnek arra, hogy a régióba érkezők tartalmasan tölthessék napjaikat és új kalandok után kutathassanak.