Az egyre szaporodó fapados légitársaságoknak köszönhetően napjainkban már nemcsak Japán, hanem a világ számos országának szomszédjai érhetőek el gyorsan és olcsón, így az utazásra fordítandó, csábítóan rövid időtartam mellett gyakran észre sem vesszük a hasonlóan költséghatékony, ámde jóval látványosabb utazási módokat. Japán és Korea, illetve kisebb részben Japán és Oroszország valamint Kína között a kompok azonban a repülők korában is nagy népszerűségnek örvendenek, köszönhetően annak, hogy a „nagybevásárlásból” hazafelé igyekvő népek gyakorlatilag súlykorlát nélkül vihetik fel szerzeményeiket a fedélzetre, illetve az egész estés hajós mókáért cserébe ágyakat, mosdót, zuhanyzót, éttermet és egyéb szolgáltatásokat is igénybe vehetnek. Ebből kifolyólag, aki nem siet és egy Magyarországon némileg ismeretlen utazási formát is szívesen kipróbálna, annak mindenképpen javasolható a megannyi kompjárat, mely a legkülönfélébb kül- és belföldi célpontokat tesz elérhetővé.

A Busan (부산) és Jeju (제주) között közlekedő Seokyeong (서경 페리) hajótársaság egyik járműve a busan-i kikötőben.

A Busan (부산) és Jeju (제주) között közlekedő Seokyeong (서경 페리) hajótársaság egyik járműve a busan-i kikötőben.

A Japánba utazók többségének hajós élményei gyakran kimerülnek a Miyajimaguchi (宮島口) – Itsukushima (厳島) közt ingázó apró kompokban, melyek az utasokon felül legfeljebb néhány autót szállítanak a méltán híres Itsukshima-szentélynek otthont adó sziget és a Honshu (本州) között. Rutinosabbak már esetleg a Hakata (博多) és a Dél-koreai Busan között közlekedő JR Beetle (JRビートル) kompot vagy a környék kikötőiből (pl. Shimonoseki (下関)) induló egyéb hajótársaságokat is felfedezhették maguknak, köszönhetően annak, hogy eme szolgáltatásról, az előbb említett Miyajima komphoz hasonlóan, bőven találni olyan információkat, melynek nyelve nem kelt iszonyatot a latin betűkön edződött turistában sem.

A JR Kyushu által üzemeltetett JR Beetle gyorskomp nagyjából 3 óra alatt teszi meg a Hakata – Busan távolságot, melyért egy irányban 13000 yen-t (kb. 33000 forint) kell leszurkolnunk, melyhez egyéb, ám elenyésző mértékű kikötői és üzemanyag díjak is társulnak. (Megj.: Ha ezeket olvasván esetleg egy korábbi, pl. Penang – Langkawi komp ordítva hányó utasai sejlenek fel bennünk, akkor gyorsan le is szögezném, hogy ez nem olyan.) Jegyünket előzetesen, a társaság weboldalán keresztül is megvehetjük, ám amennyiben bizonytalan az utazásunk napja és lehetőségünk van rá, érdemes közvetlenül a hakata-i kikötőben lefoglalni helyünket, hiszen fizetni csak közvetlenül az utunk megkezdése előtt szükséges.

Hakata kikötőjéből olcsóbb, ám jóval lassabb, éjszakai hajózási lehetőséget nyújtanak a Camellia Line társaság járatai, melyek akár már 9000 yen-ért (kb. 23000 forint) Busan-ba juttathatnak bennünket.

A japán Camellia Line hajótársaság Mitsubishi gyártmányú, legfeljebb 647 fő elszállásolására alkalmas „New Camellia” kompja a fukuoka-i Hakata nemzetközi kikötőben (博多国際港).

A japán Camellia Line hajótársaság Mitsubishi gyártmányú, legfeljebb 647 fő elszállásolására alkalmas „New Camellia” kompja a fukuoka-i Hakata nemzetközi kikötőben (博多国際港).

A nemzetközi kikötők utasforgalmi részei gyakorlatilag teljesen megegyeznek a repülőterekével, azzal a különbséggel természetesen, hogy kevésbé szigorúak a biztonsági ellenőrzések, de a három marmonkannányi benzin szállítását még ilyen módon sem érdemes megkísérelni. A határellenőrzést követően, a kikötő forgalmának megfelelő mennyiségű éttermet, duty-free boltokat és egyéb üzleteket találhatunk, míg hajónkat hosszabb-rövidebb kóválygás után közelíthetjük meg. A fedélzetre lépvén a személyzet a jegyünknek megfelelő közös szoba felé irányít, vagy amennyiben privát szobát foglaltunk, úgy kulcsainkat előbb át kell vennünk az információs pultnál.

A Camellia Line járatain, az egyébként Shimonoseki és Busan között közlekedő Kampu Ferry és sok más társasághoz hasonlóan, többféle kialakítású szobát találunk, kezdve a tatami-s („földön alvós”) 16-24 fős szobáktól a privát, saját tusolóval, kilátóval és más ínyencséggel felszerelt „Suite” (スイートルーム vagy 特別室) szobákig. Nevével ellentétben a tatami-s helyeken való időtöltés nem egyenlő a totális kialvatlansággal és pusztító alpárisággal, hiszen utastársaink többnyire odafigyelnek egymásra, így késő este nem bömböltetik a TV-t, nem trécselnek egy felszálló sugárhajtású repülő hangnyomásával illetve időben lekapcsolják a világítást is, így a hostel-ekhez hasonló körülményekhez képest semmivel rosszabbra nem kell számítatnunk. A fetrengés mellett azonban lehetőségünk van kipróbálni a fedélzeten megtalálható számos szórakozási lehetőséget is, így a sörautomata mellett karaoke szobában, játékteremben, illetve bizonyos időszakokban a fedélzeti étteremben vagy kávézóban is múlathatjuk az időt.

Játékgépek a Camellia Line kompjainak fedélzetén.

Játékgépek a Camellia Line kompjainak fedélzetén.

A JR Beetle kivételével azonban érdemes megemlíteni, hogy ezen társaságok elsődleges bevételi forrása nem az utasokból, hanem az alattuk, konténerekben utazó áruból származik, így a hajózási idők nem feltétlenül kedveznek az utazóközönségnek. Példának okáért a Busan-ból este 6-kor induló Camellia Line járat reggel 7:30-as érkezést ígér, ám utunk során megfigyelhetjük, hogy a tényleges menetidő jóval rövidebb, hiszen kompunk még este 9 körül is Busan-ban horgonyoz illetve reggel 4-5 tájékán már Fukuoka belvárosának körvonalai is kirajzolódnak. (Mindezt nem olyan nehéz belátni, ha azt vesszük alapul, hogy a „New Camellia” komp végsebessége 23,5 csomó (kb. 43,5 km/h), melyhez egy durván 200km-es út tartozik.). Földrajzi adottságaiból kifolyólag Japánban, ha belföldön nem is, a külföldi teherszállításban mindenképp kulcsszerepet kap a hajózás, így nem elképzelhetetlen, hogy az egyik tosu-i koreai étteremben felszolgált kimchi korábban velünk együtt érkezett a szigetre.

A Camellia Line, a Panstar és más hajótársaságok konténerei a busan-i kikötőben.

A Camellia Line, a Panstar és más hajótársaságok konténerei a busan-i kikötőben.

Dél-Korea felé Japán déli részein túl Osaká-ból vagy a Shimane prefektúrában (島根県) található Sakaiminato (境港) kikötőiből is indulhatunk. A Dél-koreai DBS Ferry társaság ugyan nem naponta, de rendszeres időközönként közlekedtet megfizethető árú kompjáratokat Sakaiminato illetve Donghae (동해시) valamint az oroszországi Vlagyivosztok (Владивосток) között, így akár ez is lehet (az egyik) módja annak, hogy transzszibériai utunkat Japánnal vagy Dél-Koreával zárjuk le.

A szintén koreai PanStar hajójáratok Busan és Osaka között teremetnek közvetlen kapcsolatot egy egész napos út során, melynek idején a Seto-beltengert (瀬戸内海) és a Kanmon-szorost (関門海峡) is megcsodálhatjuk. A Hakata / Shimonoseki – Fukuoka távolságnál jóval nagyobb utat bejáró kompra érdekes módon nem indulnak sokkal magasabbról a jegyárak, sőt 13000 yen-ért már 4 fős, TV-vel ellátott kabinban is helyet kaphatunk. Az osaka-i kikötőből (大阪港) szabad- és munkanap függvényében du. 3 és 5 között induló kompok másnap délelőtt érik el koreai céljukat, míg ellenkező irányban hasonló indulási/érkezési idők állnak. Szerencsénkre a JR Beetle-höz hasonlóan itt is rugalmasan kezelhetjük indulásunkat, hiszen az előre lefoglalt jegyet csak akkor kell kifizetni, ha tényleg szándékunkban áll utazni. A PanStar japán weboldalát tanulmányozva egy hellyel-közzel angol, de szerencsére jól kiismerhető foglalási rendszeren keresztül választhatjuk ki az utasok számát és a szoba komfortfokozatát, majd foglalást követően, a foglalási szám birtokában, akár készpénzzel is kifizethetjük a viteldíjat az osaka-i kikötőben.

A PanStar "Panstar Dream (팬스타 드림)" kompja az osaka-i kikötőben.

A PanStar “Panstar Dream (팬스타 드림)” kompja az osaka-i kikötőben.

A Panstar a korábban említett JR Beetle, Camellia Line és Kampu Ferry társaságokhoz képest fedélzeti szolgáltatások jóval bővebb arzenáljával várja az utazót, így a magasabb komfortfokozatú „Cruise Zone” (クルーズゾーン) „Royal” (ロイヤルスイート) és „Deluxe” (デラックススイート) szobákkal, míg a kevésbé fényűzőbb „Ferry Zone” (フェリーゾーン) „Junior Suite” (ジュニアルーム), „Family” (ファミリールーム) és kétféle „Standard” (スタンダードルームA・B) szobával várja az utasokat. A szoba kényelme és a koreai műholdas TV adás mellett az érdeklődők természetesen az étteremben, a legfelső fedélzeten található kávézóban (Café Yume (카페 유메)) csordogáló ingyenes WiFi társaságában, vagy akár az elmaradhatatlan karaoke szobában, masszőrnél, szaunában, duty-free boltban is eltölthetik az utazás perceit. Hozzá kell tenni azonban, hogy valamennyi fedélzeti szolgáltatásért csak won-ban lehet fizetni, azonban utazásunk elején és végén is lehetőségünk van még a hajón pénzt váltani. Mindezen kikapcsolódási lehetőségek közül nekem a vélhetően csak a férfi mosdókban létesített „vizelő verseny” árkád játék tetszett a legjobban, ahol a piszoárba integrált játékgép méri a húgyhólyagunk tartalmát, miközben egy virtuális ellenfél által generált véletlenszerű mennyiséggel veti össze azt, és értelemszerűen az nyer, akinek a folyamat végén magasabb érték jön ki.

A PanStar kompjain piszoárban elhelyezett játékgép segítségével igazi adrenalinbombává varázsolhatjuk egyik mindennapi rutinunkat. Szerencsénkre a mosdóhoz közel kaptak helyet az éjjel-nappal elérhető sörautomaták is.

A PanStar kompjain piszoárban elhelyezett játékgép segítségével igazi adrenalinbombává varázsolhatjuk egyik mindennapi rutinunkat. Szerencsénkre a mosdóhoz közel kaptak helyet az éjjel-nappal elérhető sörautomaták is.

Az élelmezés kérdése sokak számára kritikus lehet, hiszen senki nem készülne szívesen egy napi hideg élelemmel, így a JR Beetle-t kivéve valamennyi társaság járatain találunk legalább egy vendéglátó egységet, melyben napszaknak megfelelően étkezhetünk, általában svédasztalos kiszolgálás mellett. Ezek árai szintén nem kifejezetten horrorisztikusak, hiszen pl. a PanStar járatain a retúr útra szóló reggeli és a vacsora elővételben 2800 yen (az indulás napján, de még a kikötőben megváltva 3200, míg a hajón már 3600 yen) melyért cserébe koreai, japán és „nyugati” ételek közül fogyaszthatunk szinte korlátlan mennyiségben. A szintén baráti árú sörautomatából 200-250 yen-ért vehetünk 0,33 vagy 0,5 literes dobozos Asahi sört, melyhez készétel automata társul, utóbbiakból főleg ramen vagy udon tésztákat tudunk elővarázsolni. Amennyiben külön kávézót / sörözőt is találunk a fedélzeten, úgy annak késő esti nyitvatartásáért már mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, hiszen pl. a PanStar Dream Yume kávézójában egy fél literes, egyébként borzalmas Hite sörért 3000, az egy fokkal jobb Heineken-ért 5000 won-tól (kb. 770 és 1300 forint) leszünk kénytelenek megszabadulni.

A Panstar Dream fedélzetén kialakított étkező, ahol reggel és este élvezhetjük a svédasztalos étkeztetés áldásait.

A Panstar Dream fedélzetén kialakított étkező, ahol reggel és este élvezhetjük a svédasztalos étkeztetés áldásait.

A 2014-ben elsüllyedt, illetve azóta már kibányászott, szinén Dél-koreai „Sewol” (세월호) kompra talán még emlékezhetnek páran, melynek tükrében hasonló pánik foghatja el az érdeklődőt egy koreai komptársasággal való utazás előtt, mint egy, Fukushima prefektúrát átszelő kelet-japán vagy éppen hokkaido-i túra esetén, hiszen, ahogy bárki rákos lehet már a Fukushima szó puszta látványától, úgy a koreai hajózás is teljes életveszély. (A példát egyébként több, Fukushimá-tól rettegő egyén példálózásaiból alakítottm ki.). A Sewol balesetének kapcsán azonban hangsúlyozandó, hogy ott belföldi viszonylatban közlekedő hajójáratról volt szó, melynek csupán a helyi, egyébként meglehetősen trehányul kialakított szabályozásoknak kellett megfelelnie. Ezek a belföldi szabályozások az esetet követően természetesen jelentősen szigorodtak / átalakultak, de a múltban bekövetkezett nem egy, precedens értékű japán hajóbalesetből is kifolyólag a japán-koreai nemzetközi hajózás különösen magas biztonságot képvisel, hiszen a személyi sérüléseken felül a vagyoni kár is jelentősen rombolná a két ország közti elsődleges teherszállítási forma megbízhatóságát.

A marshall-szigeteki Kyowa Line hajótársaság egyik konténerhajója a busan-i kikötőben, háttérben a kivilágított Busan Harbor Bridge-el (부산항대교).

A marshall-szigeteki Kyowa Line hajótársaság egyik konténerhajója a busan-i kikötőben, háttérben a kivilágított Busan Harbor Bridge-el (부산항대교).

A Dél-Korea és Kína felé összpontosított személyforgalom mellett egy egészen különleges nemzetközi komp is megbújik, mely a Japán északi csücskében található Wakkanai (稚内) és a Szahalinszki régióban található Korszakov (Корсаков) városai közt teremt összeköttetést, meglehetősen képlékeny menetrend szerint. A Hokkaido-Sahalin Line (HSL 北海道サハリン航路) által üzemeltett viszonylaton a JR Beetle-höz hasonló, kizárólag személyforgalmat bonyolító kis gyorshajók 18000 yen / 9500 rubel (kb. 47000 forint) ellenében helyezik át tömegközéppontukat Oroszországba, ahonnan pl. Juzsno-Szahalinszk (Южно-Сахалинск) vagy annak reptere felé folytathatjuk utunkat. Érdekesség, hogy Szahalin Juzsno-Szahalinszktól délre eső területei jóval korábban, 1945-ig a Japán Birodalom részét képezte Karafuto prefektúra (樺太庁) néven, így a sziget ezen részén még napjainkban is fellelhetőek a japán hatás nyomai. Wakkanai és Hokkaido északi részén egyébként ettől függetlenül is megfigyelhetjük az orosz és a japán nyelvek érdekes elegyét, hiszen több felirat és információs tábla akár három nyelven, japánul, oroszul és angolul is tartalmazza mondandóját.

Wakkanai kikötőjében a közlekedési táblák a megszokott japán és angol átírások mellett oroszul is tartalmazzák információjukat.

Wakkanai kikötőjében a közlekedési táblák a megszokott japán és angol átírások mellett oroszul is tartalmazzák információjukat.

A világ ezen részén, beleértve Szahalint és Hokkaido-t is, az év legnagyobb részében barátságtalan, hűvös idő uralkodik, félreeső mivoltukból kifolyólag a népesség is meglehetősen csekély, így az orosz és a japán oldalon is (relatíve) meglehetősen korlátozottak a tömegközelekdési lehetőségek, az időigényről nem is beszélve. Wakkanai-t 2017. tavasza óta mindössze egy közvetlen vonatjárat és két repülőjárat köti össze Sapporo-val (札幌), előbbi ráadásul több mint 5 órát vesz igénybe. A környék így nem is az orosz, sokkal inkább a Rishiri- (利尻島) és Rebun- (礼文島) szigetek kirándulóhelyeinek köszönheti viszonylagos népszerűségét, melyek mellet a látogatók Japán legészakibb pontját, a Soya-fokot (宗谷岬) is megtekinthetik.

Wakkanai kikötőjének részlete, a Rishiri- és Rebun-szigetek közt közlekedő HeartLand Ferry kompjával.

Wakkanai kikötőjének részlete, a Rishiri- és Rebun-szigetek közt közlekedő HeartLand Ferry kompjával.

A kompok azonban nemcsak nemzetközi viszonylatokban, hanem belföldön, nagyobb távokra is különleges alternatívát jelenthetnek más tömegközlekedési eszközökhöz képest, így például szabadidőnkben a Nagoya (名古屋) és Sendai (仙台) / Tomakomai (苫小牧) között közlekedő Taiheiyo komptársaság (太平洋フェリー) járataiat is kipróbálhatjuk, melyen akár már a nevetségesen olcsó, 10400 yen-es (kb. 27000 forint) viteldíjért cserébe is kaphatunk privát, kapszulahotelre emlékeztető szobácskát, míg vastagabbak a fejenként 47500 yen-t (kb. 123000 forint) kóstáló „Royal Suite”-ok egyikébe is beruházhatnak. Utóbbihoz viszonyításként, JR-rel ugyanezt a távot másodosztályon 34110 yen-ért (kb. 89000 forint), első osztályon 48520 yen-ért (kb. 126000 forint) tehetjük meg nagyjából 9 óra alatt. A viszonylaton amúgy az Air Do időben és árban is verhetetlen, az élmény azonban messze nem ugyanaz.