A Keleti pu. felé tartó utunk során ráadásul még az eső is eleredt, ám Zoe nem igazán volt kibékülve a valóban szebb napokat is látott Keleti pályaudvar csarnokával, mondván az „le van robbanva és koszos” (szegényem még KöKi-n vagy Kiscsákón nem is járt…), úgyhogy egy rövid kerülőt tettünk a közeli Aréna Plázába. Innen végül egy kiló kenyérrel, felvágottakkal és sörrel távoztunk, hiszen készültem rá, hogy nem a „Vonattal a Föld körül” c. könyvben látott, jól öltözött, tálcán croc monsieur-vel illedelmesen kopogtató személyzet fog a kedvemben járni. Nincsenek egyébként nagy elvárásaim és ekkora útra nem is igényeltem volna, de ha adott esetben valaki nem az 59€-s SparNight, hanem a normál 112,4€ (viteldíj) + 30,8€ (2 személyes hálókocsi helyjegye) áron váltja meg jegyeit, az szerintem mindenképpen elvárhatja a normális reggelit és mondjuk a tusolóval is felszerelt WLABmnouz kocsit. A lengyel vasúttársaság hálókocsija azonban így nem okozott se meglepetéseket se csalódásokat, sőt, kifejezetten lélekmelengető érzés volt a szeles-esős időben, sörrel a kezemben figyelni, ahogy lassan eltűnnek mögöttünk Budapest fényei.

A varsói Metropol / Chopin Euronight részünkre kirendelt, hálókocsikat tartalmazó, PKP üzemeltetésű WLABou (52 51 70-80 406-2) kocsi szerencsére tisztességes állapotban volt.

A varsói Metropol / Chopin Euronight részünkre kirendelt, hálókocsikat tartalmazó, PKP üzemeltetésű WLABou (52 51 70-80 406-2) kocsi szerencsére tisztességes állapotban volt.

Az út során a legfrusztrálóbb dolog egyedül a csehek által, szúrópróbaszerűen végrehajtott igazoltatások voltak. Mint ismeretes, tavaly ugyancsak ezen a vonaton, ám akkor fekvőhelyen utaztam Varsóba, akkor Břeclav-nál a lelkes cseh rendőrök mindenkit leellenőriztek, kis zseblámpáikkal gondosan átnézték a fülkénket is. Idén Varsóba menet ilyesmire nem került sor, ám a Varsóból Pestre tartó út során, szintén a cseheknél valaki (gondolom valami hatóság jóembere) kívülről nyitotta ki az egyébként általunk előzőleg bezárt és leláncolt ajtót. A vicc az, hogy arra ébredtem fel, hogy emberünk ott szenved a lánc kiakasztásával, miután az ajtót emiatt csak résnyire tudta kinyitni. S ráadásul mindezt kétszer is eljátszották fél órán belül, ám be nem jöttek egyik esetben sem, mikor konstatálták, hogy ébren vagyok. Természetesen eme akciót semmiféle kopogás vagy más jelzés nem előzte meg, így mondjuk akkor is meglephettek volna, ha éppen átöltözünk. Másik pedig, hogy asszonyom úgy alszik, hogy akár az egész Vörös Hadsereg elvonulhatna mellette, akkor se ébredne fel, így, ha a plebs ki-be járkálhat, mi a biztosíték arra, hogy a rendőr, pl. mert úgy gondolja, hogy megérdemel ennyit, nem pakolja ki a fülkét? Hogy lehet így pihenni, ha nem tudni, hogy felver-e a rendőr vagy sem? (Visszafelé, Kúty (Jókút) után egyébként a szlovákok is “policijáztak” hajnalban. Ők is szerettek volna bejönni, ám ők legalább nem nyitották ki kívülről az ajtónkat.).

Közép-Európa. A Varsóig közlekedő Metropol / Chopin Euronight kétfős hálófülkéje. Itt felszállás után 4 x 0,5l vizet és muffinokat találtunk, illetve reggelire még kávét és teát is kaptunk. Azonban a kis szekrényben található, elvileg 230V-os aljzat csak a töltőinken lévő LED felvillantására volt elegendő.

A Varsóig közlekedő Metropol / Chopin Euronight kétfős hálófülkéje. Itt felszállás után 4 x 0,5l vizet és muffinokat találtunk, illetve reggelire még kávét és teát is kaptunk. Azonban a kis szekrényben található, elvileg 230V-os aljzat csak a töltőinken lévő LED felvillantására volt elegendő.

Utunk nagy része így számomra az esetleges rendőrségi „rajtaütés” gondolatától mérgezve telt el, így csak valahol Bohumín környékén sikerült elaludnom pár óra erejéig.

Megérkezésünkkor, a pestihez hasonló borult, hűvös idő fogadott bennünket, de legalább az eső megkímélt bennünket, mely szerencsére lengyelországi tartózkodásunk teljes időtartama alatt elmondható volt. Korai érkezésünkből kifolyólag először csak csomagjainkat pakolhattuk le a Chopin repülőtér irányába tartó Żwirki i Wigury úton található hotelünkben, ám a tapolcai és bécsi látogatások alkalmával meghízott hátizsákom súlyától így is öröm volt megszabadulni. A békés, viszonylag kihalt, elsősorban lakóépületek által tarkított városrészben érdekes módon egyáltalán nem lehetett hallani a repülőgépek zaját, úgyhogy megnyugodva konstatáltam, hogy nem fogunk közvetlenül chemtrail alatt éjszakázni. Lecuccolás majd némi informálódás után végül az első látogatásunk a helyi Óvárosra (Stare Miasto) esett, melyben Sigismund oszlopát és a varsói királyi kasélyt egy remek kilátóból is megtekinthettük.

Közép-Európa. A varsói óváros egy részlete, a Szent Anna-templomhoz (Kościół Akademicki świętej Anny) közeli kilátóból.

A varsói óváros egy részlete, a Szent Anna-templomhoz (Kościół Akademicki świętej Anny) közeli kilátóból.

Nem meglepő módon a város egyik legfelkapottabb turistalátványosságához érkeztünk, ahol a történelmi látnivalókon felül túlárazott éttermekben, kávézókban töltheti idejét a látogató illetve a tömegturizmus megerőszakolásaként számontartott „dottó” vonaton is bejárhatja a környéket. Népszerűsége ellenére közvetlenül a tér mellett, az Aleja Solidarności-hoz vezető aluljárónál ingyenesen használható koedukált mosdót (!) és szovjet gyártmányú mozgólépcső-vezérlőket találhatunk. A környéken bolyongva, a Zapiecek és a Kramnik c. étterem/pub kínálata közt vacilláltunk, melyek közül mindkét név egy tajvani utazós blog kínálatából került elő. Választásunk elsőnek így a Kramnik, viszonylag visszafogott árazású, ám klausztrofóbiás vendégeknek kevésbé ajánlott létesítményére esett.

Roston sült fél kacsa körtével illetve rántott sertésborda pityókapürével a varsói Kramnik kínálatában.

Roston sült fél kacsa körtével illetve rántott sertésborda pityókapürével a varsói Kramnik kínálatában.

A kellemes ebéd után teli hassal folytattuk utunkat az egykori piactér felé (Rynek Starego Miasta), mely még az óváros ójánál is óbb és mely az 1944-es varsói felkelésnek is fontos színtere volt. A XIII. században épített tér az 1900-as évekig egész Varsó szívének számított, ahol a kereskedők és a céhek képviselő találkoztak, a kereskedésen felül gyakran ünnepek vagy éppen kivégzések megtekintése végett is. Az eredetileg gótikus stílusú épületek az 1607-es tűzvész alkalmával megsemmisültek, azokat később reneszánsz és barokk stílusban emelték újra. A ma is látható épületek a Wehrmacht második világháborús robbantgatásai nyomán ismét porrá lettek, így azokat 1948 és 1953 között építették fel ismét a XVII. század hangulatát idéző stílusban.

A varsói óvárosban található régi piactér (Rynek Starego Miasta) látképe.

A varsói óvárosban található régi piactér (Rynek Starego Miasta) látképe.

A másnapi wilanów-i kirándulás előtt nekem még hátravolt egy éjféli jelenésem, ugyanis tartózkodásunk során éppen közlekedett az orosz RZsD vasúttársaság fantasztikus szerelvénye, mely hétvégente, a csütörtökönként közlekedő Moszkva – Nizza 017B (017Б) járat mellett teremt közvetlen összeköttetést Berlin – Lichtenberg és Moszkva között. (Érdekesség egyébként, hogy a nizza-i, hagyományos kocsikból álló és a nyomtávváltós Talgo járatok eltérő moszkvai végállomásokkal rendelkeznek, hiszen előbbi a Beloruszkij pályaudvarról (Белорусский вокзал), míg utóbbi a Kurszkij (Курский вокзал) pályaudvarról indul. Ennek az az „oroszos” oka, hogy a Beloruszkij pályaudvar peronjai, az elvileg 2017 nyarára elkészülő átalakításig nem kompatibilisek a Talgo-k padlómagasságával.) A 013M/014M vonatszámú „Sztrizs” (Стриж) járatok pechemre mindkét irányban az éjszakai órákban haladnak át Lengyelország területén, így állomási képnél aligha lett volna jobb lehetőségem megörökíteni a szerelvény egy részét.

Az RZsD / FPC 62 80 96-99 201-9 pályaszámú, Berlin - Varsó - Minszk - Moszkva útvonalon közlekedő „Sztrizs” szerelvényének 28,95 tonna öntömegű, legfeljebb 200km/h-val továbbítható generátorkocsija.

Az RZsD / FPC 62 80 96-99 201-9 pályaszámú, Berlin – Varsó – Minszk – Moszkva útvonalon közlekedő „Sztrizs” szerelvényének 28,95 tonna öntömegű, legfeljebb 200km/h-val továbbítható generátorkocsija.

Az egyébként az RZsD leányvállalatánál, a helyi FPC-nél (Federal Passenger Company, Федеральная пассажирская компания (ФПК)) bejegyzett, 62 80-as pályaszámú, tehát német fenntartású szerelvények nem egészen számítanak újdonságnak az RZsD háza táján, hiszen Moszkva és Nyizsnyij Novgorod már 2015 nyara óta találkozhatnak velük az utazók. Az egy évvel később, 2016 decemberében indított, 1435/1520mm-es nyomtávok közt automatikusan váltani képes szerelvény a lengyel és a belorusz határon egyébként szükséges tengelyátszerelési időt spórolja meg, így az utazókat immár csak a határőrség hátráltatja.

A Lengyelországban ES64U4 vontatású, 18 személy- és 2 generátorkocsiból álló szerelvény halkan libbent be Warszawa – Centralna állomására, ahol egykedvű Szergejek és Szergejevák fogadták a peronon várakozó utasok maroknyi csoportját. Korábban már volt szerencsém Talgo-hoz a spanyolok egyik „Trenhotel” járata által, így első szemle alapján külsőben és, az utastérbe be-bepillantva, belsőben is találunk eltéréseket (pl. generátorkocsik szellőzőnyílásainak elrendezése, kocsik öntömege stb.), de a büfékocsi közel teljesen megegyezik a spanyol változattal. Az összesen 216 utas befogadására alkalmas szerelvényben a legalacsonyabb komfortfokozatot az 1+2 elrendezésű, első osztályú ülőhelyek adják, melyek ülései állítható fej- és lábtámasszal, ülésenkénti asztallal, olvasólámpával illetve 220V-os hálózati aljzattal érkeznek. A szerelvényben közlekedő, másodosztályú hálóhelyeket tartalmazó kocsikban 4 darab 4 személyes és 1 kétszemélyes kupé áll rendelkezésre, így ezek a kocsik egyenként 18 fő elszállásolására alkalmasak. Az első osztályú, kétszemélyes kupékban mindezeken felül már TV és széf is helyet kapott, míg a fenszi luxuskupékban (люкс) szintén két, egymás felett elhelyezett ágyat találunk, melyhez saját tusoló is jár, illetve egyes kabinok kifejezetten mozgássérültek és azok kísérőik számára lettek kialakítva.

Berlin - Moszkva viszonylatú 014M (014М) jelű „Sztrizs” várakozik Warszawa - Centralna állomáson.

Berlin – Moszkva viszonylatú 014M (014М) jelű „Sztrizs” várakozik Warszawa – Centralna állomáson.

De vissza Varsóhoz… Másnapra a már említett Wilanów-kastély és annak parkja volt terítéken, melynek megközelítése, a május elsejei ünnepségekből fakadó tömegközlekedési átrendezésből kifolyólag, nehézségekbe ütközött, ám végül sikeresen eljutottunk célunkhoz. A kastélyhoz közeledvén kovács- és ötvösműhelyek demonstrációit figyelhetjük meg, majd felsorakozhatunk az 5×5 méter alapterületű jegyirodánál kígyózó sorba. A kastély belépője 20 zlotyi, a kerté 5, ám szerencsére ezek nem egyszerre zárnak, így pl. egy, a kastélyos látogatásunkat követő korai vacsora után még andaloghatunk egyet a parkban is.

A varsói Wilanów-kastély látképe annak kertjéből.

A varsói Wilanów-kastély látképe annak kertjéből.

A kastélyba benyomulva először annak déli szárnyának első emeletén találjuk magunkat, ahol egy négy szobából álló lakóegység kiválóan mutatja be az egykori tulajdonosok vadászat és a távol-keleti kultúrák iránti érdeklődését. A szobák a XIX. században, a Potocki-ház három generációja alatt kerültek kialakításra. A kínai szobák kétféle elrendezésük alapján a „kínai szoba ún. hálófülkével (alkóv)” illetve a dekoratívabb, „kínai szoba vízfestékkel” elnevezéseket kapták, melyek közül a hálóhelyet tartalmazó szoba felújított keleti stílusú tapétát és sárkányokat ábrázoló kazettás mennyezetet kapott. A reprezentatív kínai szobákban hat különböző jelenetet – a „Kertes ház a tavon”, „A koncert”, „A lángoló hajók”, „Tea a kertben”, „Téli tájkép” és „Hajógyártás” – találhatunk, melyek közül három európai, három pedig kínai eredetre vezethető vissza. Érdekesség egyébként, hogy a „kínai szobákban” nem feltétlenül csak kínai, hanem például a XVII. században készült urushi (漆/塗物) asztalokat, székeket illetve más, nanban stílusban (南蛮美術) készült műtárgyakat is találhatunk. (Legalább tudjuk, hogy már akkoriban is kínai volt minden, aminek ázsiai származása volt…). Több szobában továbbá kínai feliratokat is megfigyelhetünk, ám a tipográfiából kifolyólag ezek jelentését, még műveltnek mondható anyanyelvű személlyel a társaságomban sem sikerült értelmeznünk.

A Wilanów-kastély „Kínai Szobái” különböző Távol-keleti, nevéből adódóan elsősorban kínai tárgyakat mutatnak be.

A Wilanów-kastély „Kínai Szobái” különböző Távol-keleti, nevéből adódóan elsősorban kínai tárgyakat mutatnak be.

A kastély többi részében a látogatók további festményeket, lakosztályokat járhatnak be, míg a látogatás végén egy, a kastély relikviáit egyesítő állandó kiállítás is megtekinthető. A várt mellszobros-családfás-könyves kiállítással ellentétben a korabeli úri huncutság, a kakaóbab, a tea és más nyalánkságok mibenlétéről, felhasználási és beszerzési módjairól is bőséges információt kaphatunk, így ez számomra mindenképpen üde színfolt volt az egész látogatásra vetítve is. A sok tudástól megfáradtan egy véletlenszerű ebédlőhely után kezdtünk kutatni, ám a nyüzsgő belvárossal ellentétben Wilanów kb. a hangzhou-i szellemvárost juttatta eszembe, hiszen a széles, ám meglehetősen kihasználatlan utakat újépítésű, lakatlan apartmanok szegélyezték, melyek alatt a legtöbb üzlethelyiség is gazdára várt. Miután a helyi Carrefour üzletében a 100 zlotyi-s (kb. 7300 forint) bankjegyet élből elutasították, egy közeli, egészen véletlenül srí lankai (!) étterembe tévedtünk, ahol dum biryani-val (दम बिरयानी) és jaffna bárány curry-vel csillapítottuk kopogó szemeink frekvenciáját.

Lengyelországi utunk zárásaként még kerültek egyet a Modlin erőd felé (Twierdza Modlin), mely Varsótól mindössze egy óra vonatútra található. A Visztula, Bug, Wkra és Narew folyók által határolt, stratégiailag kiemelt helyen fekvő erőd az egyik legnagyobbak közé tartozik és 1812-es elkészülte óta az 1830-1831 között zajló „novemberi felkelés” és később az I. világháború során is kiemelt fontossággal bíró események helyszínéül szolgált. Napjainkra az erőd egy részét továbbra is használja a lengyel hadsereg, míg az egykori lakóegységek lakóépületekként szolgálnak. Az erőd nagy része azonban turisták által nem látogatható illetve a fosztogatás következtében rongálódott épületek közül több egyenesen az életveszélyes, de legalábbis omlásveszélyes kategóriába tartozik.

A Modlin erőd egyik bejáratához vezető viadukt fennmaradt pillérei.

A Modlin erőd egyik bejáratához vezető viadukt fennmaradt pillérei.

Utunk végeztével a már korábban részletezett módon tértünk vissza a Kárpát-medencébe, ahol némi sonka, sajt és olyan hungarikumok vásárlásával koronáztuk meg európai utunkat, mint a Domestos WC illatosító és a Coop-os macskaszalámi. Következő utunk alkamával lehet, hogy ráveszem Zoe-t, hogy ugyan ruházzon már be egy ukrán vízumba is, s így akár a Felvidékre, Kárpátaljára és Erdélybe szorult magyar vonatkozású vidékeket akár egyben is be tudnánk járni.