Ismét eltelt egy év, mely immár a negyedik, mióta a divattal ellentétben nem nyugat, hanem kelet felé elhagytam Magyarországot. A 2017-es év vége ráadásul számomra különösen gyötrelmesre sikeredett, hiszen megrepedt forgóvázzal közlekedő, „majdnem” kisiklott shinkansen-es incidens éppen egy olyan járműhöz volt köthető, ami történetesen a kezeim alatt is átment. Függetlenül attól, hogy mennyire volt balesetveszélyes az eset, a tény, hogy az atombiztonságosnak vélt japán nagysebességű vasúton efféle hiba bekövetkezhet, különösen rossz időszakban érkezett, mikor Japánnak leginkább a makulátlan referenciákkal és minőséggel kellene szinten tartania saját iparát, főleg Kínával szemben. A Nagoya (名古屋) állomáson napokig veszteglő szerelvény képe azonban már bejárta a világot, mindezt ráadásul 2018. januárjában további hasonló, ám kevésbé „felkapott” esetek is követték, immáron ráadásul hagyományos (nem nagysebességű) járművekben is.

Mindennek természetesen lett és lesz is folytatása, a shinkansen-es eset kapcsán kb. egy tucat embert elővettek, közülük néhány olyat is, akiket személyesen is ismerek. A minisztériumi emberek felbukkanása és a két trillió átnézendő karbantartási napló okán az utóbbi időben az átlagosnál összeszorultabb gyomorral érkeztem reggelente dolgozni, mely így többé-kevésbé a Tajvanra tervezett év végi szünidőre is hatással volt.

A Taipei 101 és a Taipei Világkereskedelmi Központ épülete.

A Taipei 101 és a Taipei Világkereskedelmi Központ épülete.

Sokkal több picsogásnak azonban nincs helye egy efféle férfias bejegyzésben, úgyhogy kövessük is nyomon tajvani tartózkodásunkat az Apple egyik legújabb üzletétől.

Az első tajvani Apple Store és más kütyük

Igaz persze, hogy mindez még 2017. július 1-jén történt és minderről én is csak úgy szereztem tudomást, hogy akksicserélési lehetőségeket kerestem Zoe iPhone-ja számára. Mindezek előtt ráadásul kb. fél éve nem jártam a az Apple Store-nak otthont adó Taipei 101 környéken, ám köszönhetően annak, hogy Zoe egy fél éves kurzus erejéig biztosan a torony tövében található Taipei Világkereskedelmi Központban tölti a hétköznapjait, ismét kerülhettem itt egyet.

A taipei Apple Store bejárata.

A taipei Apple Store bejárata.

A tajvani vásárlóerő tükrében mondjuk meglepett, hogy az Apple idáig húzta első üzletének megnyitását, (amivel mondjuk megelőzték a márkát nem kevésbé kedvelő Dél-Koreát is) de valószínűleg ők komolyabb piackutatást végeztek e téren mint én. Ettől függetlenül a taipei üzlet meglehetősen impresszívre sikerült, az elhelyezkedés verhetetlen, az alapterülete pedig (ködös emlékeim szerint) simán vetekszik a legnagyobb, USA-ban található társaival. Nem sokkal a látogatásom előtt mutatták be ráadásul az iPhone X-t is, úgyhogy viszonylag rövid időn belül lehetőségem adódott megnyomogatni az új zászlóshajót, a korábbi modellekkel, iPad-ekkel és iMac-ekkel egyetemben.

A taipei Apple Store belsejének részlete.

A taipei Apple Store belsejének részlete.

Ha már kütyüknél vagyok (megint), meg kell említenem, hogy teljesen véletlenül, de belefutottam egy Devialet standba is, ahol az érdeklődők a francia gyártó Silver és Gold Phantom hangszóróit, illetve a Meta Vision hangrendszert is kipróbálhatták / meghallgathatták. Érdekes volt látni, hogy a darabonként kb. hatszázer – egymillió forintos berendezéseket csak úgy kirakták a járókelők közé, de egy kis, hangszigetelt szobában a gyártó által nemes egyszerűséggel csak „the best sound in the world” jelzővel illetett, két darab Silver Phantom-ból és egy „Dialog Intelligent Hub”-ból álló rendszert is kiépítették. És, hogy mindez mitől ilyen drága? Hadd idézzek a Devialet oldaláról:

„Forget what you think you know. Far more than a connected speaker, plug and play Phantom to trigger an intense emotional experience. Encounter the physical impact of a high-end ultra-dense sound. Instantly. With power, clarity and precision unlike anything you’ve heard before. Revolutionary. Hi-Fi, docks, speakers, home cinema. Wireless, bluetooth, multiroom. Phantom obliterates all existing systems.”

A „high-end ultra-dense sound” hallatán sokan talán azonnal vennének hármat e hangszórókból, egyelőre azonban én ezt az összeget félreteszem némi wagyu-ra.

Devialet Meta Vision, mely olyan kulcsszavakkal hívja fel magára a figyelmet, mint az „1527 engineering parts” vagy a „60kg thrust force”, így a hangszóró alkalomadtán egy kisebb hajtóműnek is használható.

Devialet Meta Vision, mely olyan kulcsszavakkal hívja fel magára a figyelmet, mint az „1527 engineering parts” vagy a „60kg thrust force”, így a hangszóró alkalomadtán egy kisebb hajtóműnek is használható.

Elunva, hogy semmi olyat nem találtunk, melyet a pénztárcánk is szívesen fogadna, visszavonultunk a Linjiang éjszakai piachoz (臨江夜市, Línjiāng Yèshì), hogy a hi-tech mámorában lecsökkent vércukrunkat megnöveljük. E piac érdekessége, hogy az online fizetés trendjét követve a legtöbb árusnál az Apple Pay / Google Pay stb.-hez hasonló, ám tajvani fejlesztésű Jkopay (街口支付, Jiēkǒu zhīfù) segítségével is fizethetünk a javakért. Tényleg semmi extrát nem kell elképzelni, gyakorlatilag a legutolsó, legszakadtabb büdös tofus standnál is fizethetünk ilyen módon, mely mindössze a kihelyezett QR-kód leolvasásával és a fizetni kívánt összeg bepötyögéséből vagy a telefonunk kijelzőjén megjelenő vonalkód, eladó általi „lecsippantásából” áll. A tranzakció szinte másodpercek alatt megtörténik, így meglepő módon a Jkopay látványosan gyorsabb, mint a nyilvánvalóan nagyobb erőforrásokból fejlesztett LINE Pay.

Cubanos szendvicseket terítő egység Jkopay fizetési lehetőséggel a taipei Linjiang éjszakai piacon.

Cubanos szendvicseket terítő egység Jkopay fizetési lehetőséggel a taipei Linjiang éjszakai piacon.

Az online fizetési lehetőségek egyébként nem kifejezetten elterjedtek Tajvanon, így pl. a Jkopay-t egyelőre leginkább csak Taipei-ben lehet használni, a LINE Pay ellenben viszont (megfelelő bank által kiállított hitelkártyával társítva) valamennyi „convenience store”-ban használható. A Jkopay-nek egyébként további szolgáltatásai is vannak, így a megfelelő üzlet (ld. jobb oldalon) ét- v. itallapját kiválasztva az app segítségével megrendelhetjük a portékát, melyhez egy sorszámot illetve adott esetben, pl. a CoCo-nál minden kedden és pénteken némi kedvezményt is kapunk a „listaárhoz” képest. A sorszám segítségével végül később, pl. munkába menet/jövet vehetjük át a rendelést.

A tajvani fejlesztésű Jkopay alkalmazás kezelőfelülete Androidon.

A tajvani fejlesztésű Jkopay alkalmazás kezelőfelülete Androidon.

Mindehhez természetesen tajvani hitelkártya (még bankkártya sem jó, amit egyébként elvben turisták is szerezhetnek) szükséges.

Grand Hotel Taipei

Gyorsan leszögezném, hogy nem, nem itt szálltunk meg, hiszen Zoe-nak a tanulmányai idejére lakást is kerítettünk, úgyhogy az ikonikus taipei szálloda csupán egy rövid látogatás erejéig került terítékre. A Yuanshan-hegy (圓山, Yuánshān) tövében fekvő, 1952-ben megnyitott hotel jelenleg 480 szobával és 3 étteremmel várja a látogatókat, illetve fennállása során olyan illusztris vendégeknek nyújtott ideiglenes lakóhelyet, mint Dwight Eisenhower (az egyetlen olyan elnöke az Egyesült Államoknak, aki hivatali ideje alatt ellátogatott Tajvanra), Richard Nixon, Ronald Reagan, Bill Clinton vagy éppen Margaret Thatcher. Eisenhower elnök látogatása így értelemszerűen mély nyomott hagyott tajvani történelemkönyvek lapjain, az elnök két napos látogatásának programja pl. teljes egészében megtekinthető a hotel kiállításában.

A Grand Hotel Taipei 1973-ban átadott főépülete.

A Grand Hotel Taipei 1973-ban átadott főépülete.

Az épület belsejébe nyomulván még mindig megtalálhattuk a karácsonyról megmaradt kellékeket, így pl. a mérhetetlen számú papír hópelyhet vagy a méretes karácsonyfát is. Ezúttal elhatárolódtunk a helyben található éttermek és a milliós féldrágaköveket árusító üzletek kínálatától, a szálloda történelmét bemutató képtárlat viszont határozottan érdekesnek bizonyult.

Utó-karácsonyi előadások a Grand Hotel Taipei előcsarnokában.

Utó-karácsonyi előadások a Grand Hotel Taipei előcsarnokában.

Az 1901-ben épült Taiwan Grand Shrine (kb. Tajvani Főszentély) helyén épült szálloda kínai és japán építészeti jellegzetességeit kívül és belül egyaránt megfigyelhetjük, így a tető szarufáin üldögélő szörnyek mellett shachihoko alakzatok is helyet kaptak. A korábban szintén a japánok által épített sintó szentélynél szolgálatot tevő sárkányt a látogatók a szálloda hátsó ferályában, arannyal bevonva, szökőkút formájában vehetik szemügyre. A szilvavirágot imitáló kazettás mennyezet, illetve a pekingi Beihai Parkban helyet foglaló, sárkányokat ábrázoló fal „kistestvére” a „Kilenc Sárkány Fala” szintén a kínai építészet elválaszthatatlan vonásait hordozza. A legérdekesebb és egyben világszinten is egyedülálló építészeti megoldást azonban a két menekülő alagút jelenti, melyeket sokáig rejtély és találgatás övezett. Napjainkban ezeket az alagutakat már időnként megtekinthetik a látogatók, így a 67 méter hosszú keleti alagút a Beian Parkig, míg 85 méter hosszú társa a Jiantan Parkig ér.

A Grand Hotel Taipei előcsarnoka.

A Grand Hotel Taipei előcsarnoka.

A képgalériában az „Eat, Drink, Man, Woman” szereplőgárdája és Chiang Kai-shek, valamint az általa vendégül látott közjogi méltóságok fotóin kívül számomra Eisenhower elnök látogatásának pontos lebontása volt a legérdekesebb, tekintve, hogy viszonylag ritkán látok efféle elnöki menetrendeket. Az Amerikai Egyesült Államok 34. elnökének látogatása így eszerint nem volt túl hosszú, hiszen alig másfél napig tartott, melynek legnagyobb részét szállodai pihenés illetve a tajvani elnöki párral való találkák tették ki.

Martyrs’ Shrine / Mártírok Szentélye

A kínai polgárháború és más fegyveres konfliktusok áldozatainak szánt emlékmű érdekes módon eddig szintén kimaradt a taipei látogatásokból, ám, mivel az szinte közvetlenül a Grand Hotel mellett kapott helyett, így erre is tettünk egy kört. A Beian Parkban kiállított M59-es löveg és Bofors L/60 légvédelmi ágyú előtt elhaladva pár perc alatt elértük a meglepően zsúfolt kaput, ahonnan maga a szentély csak további gyaloglást követően volt megközelíthető.

A taipei Mártírok Szentélyének kapuja. Az előtérben az őrségváltáskor, az őrök által bejárt nyomvonalakat is megfigyelhetjük.

A taipei Mártírok Szentélyének kapuja. Az előtérben az őrségváltáskor, az őrök által bejárt nyomvonalakat is megfigyelhetjük.

A taipei Mártírok Szentélyét, hivatalos nevén National Revolutionary Martyrs’ Shrine (國民革命忠烈祠; Guómín Gémìng Zhōngliècí) 1969-ben fejezték be, emléket állítva a harcok során elhunyt mintegy közel 400000 katonának és civilnek. Természetesen nem földi maradványokkal, hanem a kínai kultúrában népszerű, helytakarékos, ún. lélektáblákkal (神主牌; shénzhǔpái) emlékeznek a hősi halottakra. (Hasonló lélektáblákkal egyébként egyes háztartásokban is találkozhatunk, melyek az elhunyt családtagok emlékét őrzik. Ebből kifolyólag a különösen öreg, robogóval közlekedő emberekre gyakran a „mobil lélektábla” (移動神主牌; yídòng shénzhǔpái) kifejezést is aggatják, jelezvén, hogy az illető olyan idős, hogy szinte már halott…)

A Mártírok Szentélyének épülete. A méretes csarnok megörökítése jól láthatóan már a nagylátószögű objektív határait is feszegette.

A Mártírok Szentélyének épülete. A méretes csarnok megörökítése jól láthatóan már a nagylátószögű objektív határait is feszegette.

Nálam jobban értesült források, pl. a kazettás mennyezetből és a terem elrendezéséből kifolyólag, hasonlóságokat vélnek felfedezni a Mártírok Szentélye és a pekingi Tiltott Városban található Legfelsőbb Harmónia Csarnoka (太和殿; Tàihé Diàn) között, úgyhogy itt és most mindenki más is meggyőződhet erről:

A Mártírok Szentélyében található oltár.

A Mártírok Szentélyében található oltár.

Különbség mondjuk természetesen, hogy a Mártírok Szentélyébe nem trónteremként funkcionál, így a trónnak helyet adó emelvényszerűség is hiányzik.

A taipei Mártírok Szentélyének elrendezéséhez ihletet adó „Legfelsőbb Harmónia Csarnoka” a pekingi Tiltott Városban.

A taipei Mártírok Szentélyének elrendezéséhez ihletet adó „Legfelsőbb Harmónia Csarnoka” a pekingi Tiltott Városban.

Zárórához közeledvén a Sun Yat-sen vagy Chiang Kai-shek emlékműveknél látható őrségváltást is megfigyelhettünk, melynek pontos útvonalát a korábbi képeken látható nyomvonalak segítségével pontosan követhettük.

A céltudatos őrség már hozzászokott a bámészkodó, fotózgató turistákhoz, így különösebb érdeklődés nélkül zajlott le a zárórai őrségváltás.

A céltudatos őrség már hozzászokott a bámészkodó, fotózgató turistákhoz, így különösebb érdeklődés nélkül zajlott le a zárórai őrségváltás.

Lassacskán közeledett Szilveszter és Újév napja is, úgyhogy még ezek előtt kerültem egyet a helyi Akihabara, a Guanghua Digital Plaza felé, bár különösebben nem volt igényem semmire. A helyi kütyü fellegvár egyébként érdekesen magához vonzotta a legtöbb elektronikai gyártót, így a pláza környékén szinte egymást érik a HTC, az ASUS, a Samsung, a Dell és sok más hazai, illetve külföldi cég márkaboltjai. A Guanghua így egyébként különösen a „hardcore”, bütykölős réteg számára lehet vonzó inkább, az egyszerűbb felhasználók némileg interaktívabb, látványosabb és közérthetőbb környezetben költhetik el a pénzüket a szomszédos Syntrend Plaza-ban.

A taipei Guanghua Digital Plaza környékének jellemző utcaképe.

A taipei Guanghua Digital Plaza környékének jellemző utcaképe.

December 31-ének elérkeztével végül dobtunk a betervezett all-you-can-drink munkamenetet, így egy-egy pofa sörrel sorakoztunk fel a Taipei 101 tövében, hogy az Újév alkalmával bemutatott tüzijátékot megszemléljük.

A Taipei 101 épülete a 2018-as újévi tüzijátékot követően.

A Taipei 101 épülete a 2018-as újévi tüzijátékot követően.

Meglepődtem egyébként, hogy relatíve rövidre, nagyjából 5 percesre sikerült az előadás, mely nem túl impozáns annak tükrében, hogy egyes augusztus 20-i tüzijátékok (Magyarországon) akár egy órán keresztül is tarthatnak. Hozzá kell tenni azonban, hogy itt nincs folyó vagy bármilyen víz, ami a pernyét és a felrobbant rakéták maradványait eltakarítaná, így környezetvédelmi szempontból lehet nem utolsó dolog, hogy nem hull alá több kilónyi törmelék…

Az Elnöki Hivatal

A nem túl májgyilkolós este ellenére másnap viszonylag későn ébredtünk, így az újévi zászlófelvonásra és a reggeli elnöki beszédre ismét várnom kell néhány napot. Ettől függetlenül végül sikerült sort kerítenünk a tervezett látogatásra az Elnöki Hivatalban, ahol Újév lévén jópár perces sorbanállásra kényszerültünk, de legalább a beugró díjmentes volt.

A hivatal épületéhez közeledvén tisztességes mennyiségű katonai erőt véltünk felfedezni, így a géppisztolyos járőrökön felül, lánctalpas csapatszállító járművek, tűzszerészek szegélyezték a hivatalba vezető utunkat, ahová természetesen csak ruháztunk és csomagjaink átvizsgálását követően juthattunk be. Díjmentessége ellenére lehetőség volt vezetett csoporthoz is csatlakozni, így gondoltam, ha már csöveltünk közel fél órát a kb. 5 fokos délutáni hőségben, akkor tanuljunk is valamit az épületről.

A tajvani Elnöki Hivatal épületének előterme, a karzaton elhelyezett, a francia „Tricolour”-ra emlékeztető roundelek.

A tajvani Elnöki Hivatal épületének előterme, a karzaton elhelyezett, a francia „Tricolour”-ra emlékeztető roundelek.

Az 1912 és 1919 között, még a japán megszállás ideje alatt épült, nyugati stílusjegyeket viselő épület nem volt egyedülálló a korában, hiszen a modernizáció jegyében, többek között a taichung-i városháza és Tajvani Nemzeti Irodalmi Múzeum épülete is hasonló stílusban valósult meg. Az Elnöki Hivatal építése során hazai és importált alapanyagokat is felhasználtak, így pl. Chiayi és Hsinchu megyék kiváló minőségű ciprust és meszet biztosítottak, utóbbit az épület belső terének festéséhez is felhasználták. További alapanyagok értelemszerűen Japánból érkeztek, így pl. a Tokyo állomásépületénél is felhasznált téglákat ezúttal is a Shinagawa White Brick Co., Ltd. biztosította, ahogy a bronz és acél elemek is japán cégektől kerültek ki. Az épület kialakításakor törekedtek arra is, hogy az a lehető legjobban viselje a környéken gyakran tapasztalható földrengéseket is, így erre a célra Sakai-stílusú falazóblokkokat (酒井式耐震水泥, jiǔjǐng shì nàizhèn shuǐní) használtak, melyek az Asano Cement Co. jóvoltából érkeztek az építkezésre.

A média képviselői számára fenntartott helyek, a tajvani zászló és Sun Yat-sen képe elnöki bejelentésekhez.

A média képviselői számára fenntartott helyek, a tajvani zászló és Sun Yat-sen képe elnöki bejelentésekhez.

Az épület fő szerkezetét így fa és vasbeton adja, melyet körös-körül a ma is látható, vörös színű téglákkal takartak el, mely így nemcsak vízállóságot, hanem jellegzetes külsőt is kölcsönöz az épületnek. A gondosan megválogatott alapanyagok mellett az alaprajz is a földrengésekkel szembeni ellenállóságot hivatott növelni, így a nyolcszög alapú tornyok mellett a teljes épület ún. „double-courtyard” kialakítással készült el.

A mintegy 50 perces túra alatt azonban nemcsak az építészeti megoldásokról, hanem az egyes elnöki ceremóniákról, az épületben használt eszközökről és más érdekességekről is hallottunk, így megtudtuk, hogy Tajvan első női elnöke, Tsai Ing-wen például nem tudta felemelni az egyenként kb. 3kg-os „ország pecsétjét” (中華民國國璽, Zhōnghuá Mínguó guóxǐ) illetve a Becsület Pecsétjét (榮典之璽, róngdiǎn zhī xǐ), így azokat, a hagyománnyal ellentétben, nem ő maga, hanem segédei vitték be az elnöki irodába, miután átvette azokat elődjétől, Ma Ying-jeoutól.

Tsai Ing-wen és macskájának, Cookie-nak (hivatalos nevén: 蔡想想 (Cài Xiǎng-xiǎng)) a manga stílusú portréja, mely szintén az Elnöki Hivatal épületében tekinthető meg.

Tsai Ing-wen és macskájának, Cookie-nak (hivatalos nevén: 蔡想想 (Cài Xiǎng-xiǎng)) a manga stílusú portréja, mely szintén az Elnöki Hivatal épületében tekinthető meg.

E kvázi „téli szünet” után még kerültem pár alkalommal Tajvan illetve Taipei felé is, ám a még számomra is döbbentesen sokáig kitartó hideg, esős idő és Zoe hatványozódva növekedő házi feladatainak okán nem igazán merészkedtünk ki a lakás nyújtotta védelemből.