Ismét elérkezett az évnek azon része, mikor épeszű fehér embérhez méltóan a legkisebb turistalátványosságtól is távol tartom magam, s még csak fel sem merül az, hogy Kínába, Tajvanra vagy Vietnamba utazzak. Külső szemlélő számára a kínai új év egyszerűen a szórakozással és az ünnepléssel egyenlő, az ezt ünneplő országokban, legalábbis a mintavétel helyszínéül szolgáló Tajvanon, azonban mindez masszív embertömeggel, zsúfoltsággal, az üzletek, éttermek hosszabb-rövidebb ideig tartó zárvatartásával és természetesen telített kirándulóhelyekkel jelentkezik, kezdve a Taipei 101-től a taichungi Dakeng-dombságig.

Mindennek persze megvan a maga poénos, nyugati szemmel néha egészen meghökkentő oldala, többek között az adott év állatának tematikájával ellátott termékek, ételek lenyűgözően széles választéka is.

A(z elvileg) magyarországi mangalicahús vissza-visszatérő termék a tajvani üzletek polcain, így nem feltétlenül kapcsolódik az új évhez, csak gondoltam megmutatom, hogy van ilyen is.

A(z elvileg) magyarországi mangalicahús vissza-visszatérő termék a tajvani üzletek polcain, így nem feltétlenül kapcsolódik az új évhez, csak gondoltam megmutatom, hogy van ilyen is.

Hála Istennek vagy Lei Gongnak, Japán hivatalosan ebből is kimarad, úgyhogy, a karácsonyhoz hasonlóan, a kínai újév (Mondjuk elvileg az újév csak az új év első napjára vonatkozik, itt viszont egy egész hétről van szó, szóval ez inkább kínai új év?) is csak a helyi kínai diaszpórák kiváltsága, én meg várhatok a következő „Golden Week”-ig.

Mitől kínai már az újév is?

Igazából nem kizárólag Kínában, hanem, mint láthattuk, a környező országokban, így Tajvanon, Vietnamban, Dél-Koreában is ünneplik a kínai naptár szerinti holdújévet, melynek hivatalos neve kínai nyelvterületen egyébként „chūnjié” (春節), vagyis „tavaszünnep / fesztivál” utalva arra, hogy közeledik a tél vége. A kínai újév a kínai naptár sajátosságaiból adódóan nem követi a „nyugaton” is használt Gergely-naptárat, hiszen a hónapok pl. legfeljebb 29-30 naposak, így az iszlám országokban alkalmazott Hijri időszámításhoz hasonlóan, itt sincsenek szinkronban az időszámítási rendszerek.

Újévi jókívánságok tajvani (kínai)ul

A hagyományosnak és legalapabb újévi jókívánságnak természetesen Tajvanon is a „BÚÉK” helyi változata, a „新年快樂” (xīnnián kuàilè) tekinthető, a kínai nyelv azonban rendkívül kreatív az efféle kívánságok terén. Az egyszerű, hasonló hangzású szavakra építkezvén gyakorlatilag minden évben lehetőségünk nyílik, hogy az adott év állatával, esetünkben a disznóval, tolmácsolhassuk pozitív újévi gondolatainkat, közmondásokat embertársaink felé, melyekből idén a Liberty Times (自由時報, zìyóu shíbào) gyűjtött össze néhányat, természetesen tajvaniul.

A disznó (猪, mandarin: zhū ; tajvani: ti) írásjegyére (szakszóval ideogrammájára) kihegyezett tajvani újévi jókívánságok és azok magyarázata. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

A disznó (猪, mandarin: zhū ; tajvani: ti) írásjegyére (szakszóval ideogrammájára) kihegyezett tajvani újévi jókívánságok és azok magyarázata. (A képre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető!)

Ha valaki nem élné sem a tajvani, sem a mandarin kínait, úgy alant összegyűjtöttem a kifejezések közelítő fordítását, tajvani olvasatát és a hozzájuk tartozó magyarázatokat.

[ 豬來起大厝,豬來大發財。] – „ti lâi khí tuā tshúù, ti lâi tuā huat tsâi” – (A malac nagy házat, gazdagságot hoz.) – Korábban (még a Foxconn előtt) jellemzően a tehetősebb, vagyonos családok engedhették meg maguknak, hogy jószágot, így pl. disznót is tartsanak, így az állattartás már önmagában is gazdagságot feltételez. Tajvaniul ráadásul a „jön” (來, lâi) és a „vagyon” (財, tsâi) hasonló kiejtéssel bírnak, így pl. ez a frappáns jókívánság is a kínai nyelv előbb említett egyik tulajdonságán alapul. Nem fogom minden alkalommal mellékelni, de a kiejtésbeli különbség érzékeltetésére a mandarin kínai átírás egyébként „zhū lái qǐ dà cuò, zhū lái dà fācái” lenne.

[ 豬肉無炸,袂出油。] – „ti bah bô tsuànn, bē tshut iû” – (Ha nem sütöd a malacot, nem lesz olaj.) – Ez kb. a „no pain, no gain” tajvani változata. A disznóhúsban rejtőző zsír kinyeréséhez azt magas hőfokon kell kisütni, innen ered, hogy komolyabb energiabefektetés nélkül nem lehet elérni a céljainkat.

[ 毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。] – „m̄ bat tsia̍h kuè ti bah, mā bat khuànn kuè ti kiânn lōo” – (Azért, mert nem ettél még malacot, még láthattad, hogyan jár.) – Mondjuk többségünk lehet, hogy evett már disznóhúst, de magát az élő állatot még soha nem látta. Mindegy… Lényeg az, hogy csak azért mert hallottunk valakiről, valamiről valamit, még nem illendő (érdemes) messzemenő következtetéseket levonnunk, esetleg lekezelően viselkedni másokkal.

A kínai újév elengedhetetlen kelléke a szerencsehozó felmosó, mellyel nem csupán a házunkat tisztíthatjuk meg az ártó gondolatoktól, de az igazán szerencsések akár a szett árának többszörösét is megnyerhetik a dobozba rejtett sorsjeggyel.

A kínai újév elengedhetetlen kelléke a szerencsehozó felmosó, mellyel nem csupán a házunkat tisztíthatjuk meg az ártó gondolatoktól, de az igazán szerencsések akár a szett árának többszörösét is megnyerhetik a dobozba rejtett sorsjeggyel.

[ 豬岫毋值狗岫穩。] – „ti siū m̄ ta̍t káu siū ún” – (A disznóól nem mindig kényelmesebb a kutyaólnál) – A disznóól jellemzően tágasabb a kutyaólnál. Mindezt emberi kontextusba helyezve, csak azért mert más nagyobb, fényűzőbb házzal rendelkezik, számunkra mindig a saját házunk lesz az igazi otthon. (Kb. mindenhol jó, de a legjobb otthon.)

[ 戲館邊的豬母,袂歕簫嘛會拍拍。] – „hì kuán pinn ê ti bó, bē pûn siau mā ē phah phik” – (Egy koca a színházban sem fog hangszeren játszani, de ráérez a ritmusra.) – Ez kb. azt jelenti, hogy a környezetünk mindig hatással lesz ránk, függetlenül attól, hogy gyengeelméjűek vagyunk-e vagy sem, s egyúttal így az oktatás fontosságát is hangsúlyozza.

[ 驚某大丈夫,拍某豬狗牛。] – „kiann bóo tāi tiōng hu, phah bóo ti káu gû” – Nehéz értelmesen magyarra fordítani, de a lényeg az, hogy az a férj, aki veri a feleségét, az alantasabb mint bármelyik disznó, kutya vagy marha. Ez a mondás elsősorban a hagyományos tajvani értékekre épül, ahol a férfi dolgozik, pénzt keres és gondját viseli a családjának.

Tajvani és amerikai dollár, valamint kínai yüan formájú „palacsinta” (煎餅, jiānbǐng). A kínai zászló meggyalázására vonatkozó törvények tükrében Mao elvtárs elfogyasztása a „túloldalon” biztos megérne egy nyilvános akasztást.

Tajvani és amerikai dollár, valamint kínai yüan formájú „palacsinta” (煎餅, jiānbǐng). A kínai zászló meggyalázására vonatkozó törvények tükrében Mao elvtárs elfogyasztása a „túloldalon” biztos megérne egy nyilvános akasztást.

Plusz egy bónusz, amit a tajvani szótárból hoztam (és nem kapcsolódik a disznókhoz): 唔唔睏 (onn onn khùn), vagyis mélyen, jóízűen alszik.

A fesztiválhangulaton túl

Az ünneplés persze nem lehet teljes a megannyi tüzijáték, petárda és társaik nélkül, hiszen Tajvan egyébként is olyan csendes, hogy bárki szívesen ébred ezek ropogására vasárnap reggel 7-kor. Apropó csend… Főleg Tajvanon (meg Kínában, Délkelet-Ázsiában) néha tényleg azt érzem, hogy az emberek nem szeretik a csendet, a nyugalmat sőt, még fokozzák is a zajt, ahol lehet.

Vietnamban ugye dudál mindenki össze-vissza (kivéve, mikor valaki lelép eléjük, életveszélyes helyzetet kialakítva, hirtelen manőverezésre kényszerítve a sofőrt), Tajvanon pedig az indokolatlan petárda mellett, az „isteni látogatások”, a kukásautó, a kanyaradó teherautó, de még az iskola is ordít. Szerencsére legalább az emberek nem teszik ezt, szemben Kínával, ahol valamiért divatos a másik képébe üvölteni három méterről. Sebaj… Ha már felkeltünk, vessünk egy pillantást a helyi Tesco krumplikínálatára:

Igen, valóban kb. 90 forint egyetlen szem krumpli. Viszont ha mindjárt 5-öt veszünk úgy akár 45 forintnak megfelelő kedvezményt is kaphatunk.

Igen, valóban kb. 90 forint egyetlen szem krumpli. Viszont ha mindjárt 5-öt veszünk úgy akár 45 forintnak megfelelő kedvezményt is kaphatunk.

A kínai újév hangulatának fokozásához a „Fekete Péntekhez”, vagy inkább a „Single’s Day”-hez hasonló, pusztító akciók a tajvani üzleteket sem kerülhették el, így jelentős kedvezménnyel juthattunk (volna) különféle javakhoz. Tessék csak nézni:

A kínai újév alatt a tajvani üzletek egészen döbbenetes akciókkal várták a vásárlókat.

A kínai újév alatt a tajvani üzletek egészen döbbenetes akciókkal várták a vásárlókat.

A kínai újévhez egyébként hozzátartoznak még az apró rágcsálnivalók, nasik és társaik, melyeket, a fentebb is látható, szofisztikáltabb és kevésbé hagyományos társaikkal ellentétben, bezacskózva akár „kilóra” is megvehetünk. Természetesen ezek kisebb mennyiségben és választékban ugyan, de egész évben elérhetőek, az ehhez hasonló vad leértékelések jellemzően a különféle ünnepek alatt érhetőek el. Érdekes felfogás uralkodik Ázsiának ezen táján az „akció” vagy a „leértékelés” fogalmáról, hiszen Japánban ugyancsak nem ritka a döbbenetes csinnadrattával felkonferált, ámde nevetséges mértékű árcsökkentés, mely gyakorlatilag elhanyagolható a termék vagy szolgáltatás eredeti árához képest.

Nyilván akadnak értelmes kedvezmények is, de néha, főleg Japánban, úgy érzem, az adott „leértékelt” termék promózásra, hirdetésre költött összeg messze felülmúlja azt, ami az elcsábult vásárlók pénztárcájából a cégekhez áramlik. Az ehhez hasonló, egy pénzegységnyi árcsökkentésbe Magyarországon is belefuthatunk, de nem ritka, hogy egy-egy italt pl. 35 helyett 32 (tajvani) dollárért adnak, vagy Japánban egy-egy x tízezer yenes termék vagy szolgáltatás árából mindössze néhány száz yen a kedvezmény. Mintha venne az ember szalonból egy új autót 5000 forint árengedménnyel.

Szerencsehozó póló, alsónemű szett.

Szerencsehozó póló, alsónemű szett.

A nagy vásárlásban és az akciók mámorától megrészegülve ajánlott enni s inni valamit, úgyhogy felkerestünk néhány hagyományosabb falodát is az éjszakai piacok mellett.

Még mielőtt megsimerkednénk a helyi ínyencségekkel, bemutatnám az „ajánlott” vagy „helyes” tajvani étkezési kultúrával, fogásokkal kapcsolatos egyik kiváló gyöngyszemet, hazánk fialányainak billentyűzetéből:

A tofu az kb. a magyar parizerhez hasonló presztizzsel bír a szememben és kb. ugyanannyi szója is van benne. Szemét kaja. Az éjszakai piacokon is csak szemét kaják vannak olcsón. Aki jót akar enni, az elmegy hagyományos tajvani vagy hakka étterembe, de az meg nem olcsóbb, mint egy menőbb budapesti étterem, egy kisebb társaság simán otthagy több tízezer forintnyi dollárt.

A szövegkörnyezet alapján pojáca szakértőnknek a „tofu” a tényleg nem túl kifinomult „büdös tofu” szinonimája, úgyhogy kár is lenne belemenni a boltban (és kb. mindegyik háztartásban) megtalálható „bandofu” (板豆腐, bǎndòufu), „tojásos tofu” (雞蛋豆腐, jīdàn dòufu) és társaik rejtelmeibe, hiszen a tofu az szemét, egy feldolgozott húskészítménnyel egyenrangú, hiába eszi azt a legváltozatosabb formában kb. napi szinten az utolsó csövestől kezdve a miniszterekig mindenki. Természetesen étteremből is csak a (lehetőleg jól eldugott, turistamentes) hakka vagy tajvani a jó, hiszen mi más lenne ínycsiklandóbb egy magyar számára, mint egy jó adag balzsamkörte vagy tengeri uborka.

A helyi párizsi megtestesülése a taichungi Jianguo piac egyik árusának kötelékében.

A helyi párizsi megtestesülése a taichungi Jianguo piac egyik árusának kötelékében.

De, hogy ne mondja senki, hogy csak két összetevőre szűkítem a tajvani konyhát, itt alant egy totál átlagos „helyi” fogás körete. Tegye fel a kezét, aki bárki bármikor szívesen lapátolná ezeket a marhahúslevesébe.

A jellemző tajvani „köretek” között megtalálhatjuk a sült tofut (油豆腐, yóudòufu), lágytojást (溏心蛋, tángxīndàn), „kemény” tofut (豆乾, dòugān), disznófület (猪耳朵, zhūěrduǒ) és a japán norihoz hasonló algalapot (海苔, hǎitái).

A jellemző tajvani „köretek” között megtalálhatjuk a sült tofut (油豆腐, yóudòufu), lágytojást (溏心蛋, tángxīndàn), „kemény” tofut (豆乾, dòugān), disznófület (猪耳朵, zhūěrduǒ) és a japán norihoz hasonló algalapot (海苔, hǎitái).

Komolyra fordítva a szót, az éjszakai piac tényleg nem a gasztronómia fellegvára és igazából már az sem elmondható a legtöbb esetben, hogy különösebben olcsó lenne, de hogy „csak szemét kaja” lenne, az borzasztó szűklátókörűséget és/vagy tudatlanságot feltételez. Nyilván nem érdemes a legturistásabb piacokat megcélozni, ahol 2000 dollárral akarják megvágni a gyanútlan látogatót egy kis zacskó szeletelt gyümölcsért, de ahogy már korábban is olvashattuk, az éjszakai piacok és az ételstandok változatossága is túlmutat azon, minthogy ennyire fekete-fehéren jellemezhessük azokat.

Taichungban maradva, az egyetemisták körében (is) népszerű Yizhong éjszakai piacon a tajvanibbnak mondható fogások mellett dim sum és más katoni ételeket is találhatunk… Nem kell Din Tai Fung-féle kiszolgálásra, környezetre vagy minőségre számítani, de nem gondolom, hogy a piacos dim sum bármi kívánnivalót is hagyna.

Dim sum csodák a taichungi Yizhong éjszakai piac egyik üzletének kínálatából.

Dim sum csodák a taichungi Yizhong éjszakai piac egyik üzletének kínálatából.

Hacsak nem rajonguk a tömegért, úgy tényleg érdemes lehet kínai újév alatt hanyagolni az éjszakai piacokat, hiszen hiába nyújtanak könnyű energiaforrást éjfél előtt 10 perccel, amíg az üzletek nyitva vannak, addig biztos, hogy lesz ember, nem is kevés.

Helyi kolbászárus.

Helyi kolbászárus.

Az 50 tajvani dollárért terített kolbász elvileg „vaddisznóból” készült. Ízre nem volt rossz, de az alapanyag valódisága megkérdőjelezhető volt.

További „magyar utazók debunked” téma

Korábban hébe-hóba olvastam egy másik blogot is, ám a tajvani bejegyzésnél ismét előjött az a „turista Dunning-Kruger hatás” a szerzőnél, amiért kifejezetten kerülöm a magyar utazós írásokat. Nevezetesen, hogy 6-7 nap tapasztalata után megint olyan messzemenő megállapítások születnek, melyeket én, összesen már több hónapnyi látogatást követően sem mernék kijelenteni. Ezenfelül itt is visszatetsző, hogy szerzőnk előbb aggódik azon, hogy „kipipálhatja-e Tajvant” (gondolom a vitatott politikai helyzet okán), semmint hogy a lehetőségekhez mérten sikerül-e a lehető legbehatóbban megismerni azt, elkerülendő az olyan téves, vagy féligaz megállapításokat, mint:

  • Elsősorban a környezetüket védik a maszk viselésével.” – Tajvan levegőjének minőségét figyelembe véve ez a verzió fordulhat elő a legkisebb számban. Messze sokkal gyakoribb továbbá az is, hogy lemaradt a smink, vagy divatos a maszk. Az ilyesmit viselő emberek számának tükrében szerintem kézenfekvő, hogy nem tüdőbajos az utca emberének jelentős hányada.
  • Átadják a helyet az arra rászorulóknak.” – Ez sem jellemző, sőt, nemrég hír is volt egy kirivó (felkapott?) esetről, ahol a mozgásszervi betegséggel létező kolleginának nem adta át a helyét senki.
Bulvárosnak tűnik, de Tajvanon sem ritka, hogy az utazók nem adják át a helyet időseknek, gyerekkel közlekedőknek vagy nyilvánvalóan sérült utastársuknak.

Bulvárosnak tűnik, de Tajvanon sem ritka, hogy az utazók nem adják át a helyet időseknek, gyerekkel közlekedőknek vagy nyilvánvalóan sérült utastársuknak.

  • Nem éri meg pár napra az EasyCard, mert 100 dollár, viszont a buszon csak a pontos összeget leszámolva lehet fizetni.” – Hát, ha nem kell az utankénti 10-20%-os kedvezmény (vasúton, több üzletben is), illetve szívesen szenvedsz a viteldíj pontos leszurkolásával, akkor tényleg nem.

Írnám ezt a kolleginának is, hozzászólni viszont nem lehet a bejegyzésnél, a FB bejegyzést meg most nem volt kedvem előásni. Ha átmegy az infó esetleg, akkor jó, ha nem, az sem baj, de ez a felesleges „utópiakeltés” pont annyira káros, mint a Fukushimától rettegve tömegeket dezinformáló idióták hada.

大家、新年快樂!