Gyakorta övezi félreértés ezt az eljárást, holott nem véletlenül emlegetik őket együtt. Hallottam már erre, “plazma”, “céó”, “gáz”, “láng” meg még ki tudja milyen kifejezést s mindközül a “céó” jár a legközelebb hozzá. A két eljárás a “Metal Inert Gas” és a “Metal Active Gas” szavakból ered s ezek között gyakorlati különbség lényegében maga védőgáz. Lássuk is mire jó ez nekünk.

Egy elég korrekt inert védőgázzal készült varrat:
PA pozícióban, MIG eljárással készült varratok

A védőgázas fogyóelektródás ívhegesztés jellemzői, hogy az hegesztőív egy aktív (MAG) vagy egy passzív (semleges, inert)(MIG) gázatmorszférában ég, a hozaganyag a leolvadó hegesztőanyag (huzal, szalag). A gázatmoszféra többféle lehet. Hazánkban inert gázként argon-szén-dioxid keveréket használnak (gyártónként eltérő keverékben, pl. Lindab: 81-19, Messer: 91-9 stb.) míg az aktív védőgáz általában szén-dioxid. Európában passzív védőgázként argont, míg az Egyesült Államokban inkább héliumot használnak. Korábban alkalmaztak xenont is, ám mivel ez a gáz gerjesztés hatására igen erős fény bocsájt ki végül túladtak rajta.

A gázatmoszféra lényege, hogy a hegesztés során a levegőben lévő oxidáló hatású gázok varratba jutását megakadályozzák. Ebből következik, hogy a védőgáz-áramot a hegesztés előtt a körülményeket figyelembe véve kell beállítani. Egyik ilyen körülmény a hegesztési pozíció. Amennyiben magunk előtt, vízszintes síkban hegesztünk, úgy a gravitáció segítsége miatt csökkentett pl. 9 liter/perc gáz is elegendő lehet. Ha azonban függőleges irányú hegesztést végzünk, a kiáramló gázt a gravitáció a varrat tetejéről “lehúzza” a gázvédelem elégtelen lesz és a hegfürdőbe kerülő légköri oxidáló anyagok a varratfémbe kerülnek. Ez nem is tűnik problémának, hiszen ezek az anyagok diffúzió útján még el tudnák hagyni a fémet, azonban a varrat gyorsabban hűl le, semmint hogy ezek ki tudnánk lépni belőle, így ezek az anyagok bentrekednek, ún. gázzárványokat alakítanak ki és rontják a varrat mechanikai tulajdonságait. Függőleges helyzetű hegesztésnél ezért intenzívebb, akár 15 liter/perc védőgáz-áram is szükséges lehet. A lényegi különbség az aktív és az inert gáz között, az hogy milyen oxidációs potenciállal redelkeznek. Ennek növekedésével nő a gázkeverék aktivitás, a beolvadási mélység, nyugtalanabbá válik az ív (cunder), a dezoxidálás hatékonyabb, a varrat hidrogén- és nitrogéntartalma csökken.

Aktív védőgáz (pl. CO2) esetén ezért rendkívül fontos, hogy a hegesztőgépünk jól legyen beállítva. Manapság ezek a gépek automatikusan érzékelik az ívstabilitást és nekünk csak a védőgáz-áramot, a hegesztőteljesítményt és a huzal előtolást kell beállítanunk. A régebbi gépeken még egy jelleggörbe szerint kellett beállítani a gépet 3 különböző gombbal, hogy optimális legyen az ív és cundert minimalizáljuk. A rosszul beállított gépekkel készült varratok egyenetlenek, gázzárványosak lehetnek, a hegesztett munkadarab felülete és a munkahely az egyenetlen cseppátvitel miatt a hegfürdőből kivált és megdermedt cseppek tömegében úszott, a hegesztő kezét, mintha eltolná a kijövő huzal stb. Szerencsére ma már a gépek pontosan és gyorsan, különösebb töprengés nélkül beállíthatóak.

Nem szinergikus MIG/MAG hegesztőgép beállítási jelleggörbéi

Az ábrán látható egy MIG/MAG hegesztőgép áramerősség – feszültség grafikonja, az adott értékeknél kialakuló anyagátviteli jellemzőkkel. A régebbi hegesztőgépeknél különösen fontos volt, hogy megfelelően válasszuk ki a gép munkapontját ennek a görbének a segítségével. Ezeken a gépeken, melyek nem szinergikus hegesztőgépek, a megfelelő villamos beállításokhoz kellett további beállításokat eszközölni. Az egyik tekerővel (a képen A,B,C görbesereg) egy durva beállítást végeztünk, míg a görbeseregeken belül (1,2,3) egy további “finomhangolás” segítségével állíthattuk be, a hegesztési kívánalmaknak megfelelően kialakított görbén a munkapontokat. A diagramon vastagabb szaggatott vonallal kijelölt munkapont pl. egy nem megfelelő munkapont, hiszen a munkatartományon felülre esik. Ebben az esetben a huzal szakaszos felizzása majd leválása tapasztalható (a fenti képen az itt-ott, a varratból kilógó huzaldarabok is ennek következményei), a hozaganyag gyakorlatilag beolvadás nélkül, egy kicsi ponton “beletörik” a hegfürdőbe. A munkatartományon aluli hegesztési kísérletnél ívgyújtást követően kicsi “golyók” jelennek meg, lehetetlenné téve a hegesztést. A vékony szaggatott vonallal kijelölt munkapont (C-2) optimális munkavégzést tesz lehetővé. A mai ún, szinergikus hegesztőgépeken már elég csupán a huzalelőtolást (áramerősség) és a feszültséget állítanunk függően attól, hogy keskeny, de mély vagy széles de sekélyebb varratot szeretnénk-e. Sőt… Vannak gépek, melyeken az előre beprogramozott anyagminőségek és vastagságok közül a gép kiválasztja számunkra az optimális hegesztési paramétereket.

Egy szinergikus hegesztőgép panele

Node mondtam én itt ilyet, hogy cseppátvitel. A MIG/MAG eljárás során két alapvető ívgyújtási lehetőség van: rövidzárlatos vagy cseppes. Ezek főbb tényezői, hogy rövidzárlatos fémátvitel esetén az ívhossz rövid, a hegfürdő viszonylag hideg, és a kiégési veszteségek a legkisebbek. Egyenetlen cseppátvitel esetén a cseppek kisebb-nagyobb méretben “bombázzák” a hegfürdőt és emiatt alakul ki a sokat emlegetett fröcsögés vagy cunder.